Sziasztok! úristen nagyon nagyon szépen köszönöm a komikat! értetek van értelme írni!:)) örülök hogy ennyire tetszik nektek a sztorim és az írásom :D igyekszem!;) meg hoztam az új részt :)) minimum 15 komit össze tudunk hozni? :D jó olvasgatást! remélem tetszeni fog!
Szinte biztos
voltam benne hogy Zayn miattam nem jött ma suliba.
De az hogy Harry
és a többiek se.. kész rejtély. Eddig azt hittem York unalmas.. de úgy látszik
tele van rejtélyekkel.
A házunk előtt
egy ismeretlen kocsi állt. Metál piros, sport kocsi.
Be parkoltam
mellé óvatosan, meg ne húzzam egyik kocsit se.
A slussz kulcsot
elfordítottam, így a motor doromboló hangja elhalkult. Kifújtam magam, majd
határozott mozdulattal szálltam ki a kocsiból. Még be se léptem a bejárati
ajtón, hangos nevetés hallottam bentről. Fogalmam se volt ki lehet nálunk. Az
ajtón belépve meg pillantottam Izzy-t egy sráccal.. nem kicsit esett le az
állam.
A srác lazán
támaszkodott a falnak, Izzy meg szemmel láthatóan nyáladzott utána.
- Hali! –lazán
köszöntem és intettem egyszerre.
- Szia Bella!
–Izzy egy hatalmas mosolyt villantott.
Kibújtam a
cipőmből és a fogasra akasztottam a dzsekim.
Közelebb
sétáltam hozzájuk.
- Ő itt Emmett! –Izzy
büszkén mutatott rá Emmett-re. Emmett pedig intett egyet. Ahogy láttam, Emmett
tüzetesen végig mérte testem összes porcikáját.
Kínos volt ezért
megpróbáltam összeszedni magam és megszólalni. Majd egy kósza gondolat által
arra jutottam hogy, én nem akarom nézni
ahogy a tesóm pasizik.. még eltanulok valami rossz szokást.
- Meg zavartam
valamit? –Izzy-re néztem érdeklődve.
- Nem! Én már
úgyis menni készültem! –Emmett egy halálos mosolyt villantott Izzy-re majd az
ajtó felé indult.
- Örülök hogy
meg ismertelek! –kedveskedtem Emmett-nek.
Azért nem akarom
el rontani a kapcsolatukat..
- Én is! –Emmett
meg kell hagyni, irtó helyes! A mosolyától csak nem én is zavarba jöttem. De az
a nézés.. még mindig ott volt a szemében az a furcsa dolog.. Emmett ez ajtó
felé tartott, Izzy pedig szorosan mögötte.
Felemeltem
hüvelyk ujjam, jelezve Izzy-nek hogy jó választás. Ő megerősítően el
vigyorodott.
Lassan lépkedtem
felfele a lépcsőn. Alig vártam hogy fel érjek.. sose vágytam még ennyire a
szobámba.. De ahogy beléptem az ajtón őrületesen
meleg csapott meg.. ezért ki nyitottam az ablakot. Emmett ép búcsúzkodott
Izzy-től, majd beült a kocsijába és elhajtott.
Elhatároztam
hogy én se akarom itthon ülve tölteni a délutánom, ezért sétálni indultam. Még
úgyse sétáltam ebben a zöld porfészekben amit York-nak hívunk. Az erdőbe
indultam, egy kis nyugalomra vágytam. Hogy végig tudjam gondolni a rejtélyes
One Direction-t.
Nem mondom hogy
tiszta fejjel indultam neki a túrámnak. De reméltem hogy mire haza érek
tisztában leszek a gondolataimmal.
Az első dolog amit
meg kellett beszéljek magammal.: Mit érzek Zayn Malik iránt?
Ez nem könnyű
kérdés.. Zayn nekem nem csak egy srác.. nekem ő az a srác! Igaz még csak két
napja ismerem.. és egyszer csaknem nekem ugrott.. ennek ellenére azt hiszem..
teljesen belestem. A mai nap is egy kész rémálom volt, hisz egy percre se
láttam ma Zayn-t. És valami megfogott benne.. mintha valami meg
magyarázhatatlan vonz erő, valami elektromos áramlat lenne köztünk. Ami csak
rám van hatással.
A második
kérdés.: Mit jelent nekem Harry Styles?
Harry az én
kiscserkész barátom. A legjobb barátom. Nélküle nem tudom mi lenne velem. Bár ő
is furcsa jelenség. Hiszem hogy ő normális ember. De a múltjából
kikövetkeztetve, se lehet átlagosnak ítélni. Viszont a tény, hogy egy ilyen
helyen kezdte újra az életét, mint York, egy kétséget ad afelől, hogy Harry fél
évvel ezelőtt még nők ezreivel bulizott LA.-ben..
Az erdei kis
ösvényen haladva egyre élesebbek lette a gondolataim.
Nem értettem..
hangulattól változó szemek.. irreális gyorsaság (hisz Zayn ma biztos vagyok
benne hogy ott állt a kocsim mögött) És az a hihetetlen erő, amivel simán
betört egy falat..
A
gondolkodásomból egy ág reccsenése zökkentett ki. Biztos csak valami madár..
vagy a szél..
De ekkor Emmett
jelent meg előttem. Szinte láttam ahogy ég a szeme.
De meg
nyugodtam, hisz ő csak Emmett..
- Szia Bella! –a
hangja, annyira más volt. Mély és titokzatos.
Mintha akarna
valamit. Zavartan ácsorogtam, sejtésem se volt arról, hogy mit keres itt.
- Hali! –egy
röpke mosolyt villantottam felé.
- Mit csinálsz
itt, egyedül? –tekintete végig kémlelte az egész testem.
Ez már kicsit
furcsa volt..
- Sétálgatok..
tudod milyen jó a friss levegő! –zavartan nevettem el magam. – És te mit
keresel erre? –hátrébb léptem egyet, de kis híján el is estem egy mögöttem heverő faágban.
Emmett elnevette
magát.
- Bella! Én
tulajdon képen hozzád jöttem. –lehelte, miközben közelebb lépett hozzám.
- Hozzám? Mi van
Izzy-vel? –döbbenten sütöttem le a szemem.
- Buta Bella!
Azt hittem te okosabb vagy! –mosolyogva rázta meg mutató ujját. - Sajnálom! De
annyira ellenállhatatlan illatod van! –komolyabbra váltotta a szót, lehunyta
szemeit és a levegőbe szagolt. Újabb lépést
tett felém, és már a levegő is alig szorult közénk. Fölemelte egy
tincsem a hajamból, és finoman megszaglászta. Ekkor vettem észre hogy Emmett
teste hófehér, mint Zayn-éké. És a szeme mélyvörös árnyalatban pompázik. Gyöngéden
vissza igazította a tincsem hideg ujjaival. Az arcomhoz nyúlt, és kíváncsian végig
simított rajta hüvelyk ujjával.
Szerettem volna elrohanni, de valósággal kővé dermedtem. Ekkor halk
susogás ütötte meg a fülünket. Emmett elhúzta tőlem a kezét, de egy lépést se tágított. El
fordítottam a fejem és Zayn-t láttam meg mellettünk. Ott állt, mintha bármelyik pillanatban képes lenne védelmezni. Emmett arca
elszörnyűködött. Egy gyenge, mégis őrült erővel lökött neki a mögöttem
ágaskodó
fának. Neki csapódtam,
a bordáimat a tüdőmben éreztem. Szemeim le csukódtak, a számon egy enyhe
nyögés csusszant ki. Nem akartam hogy lássák rajtam mennyire fáj, ezért minden
erőmet össze szedve Emmett elé akartam állni hogy beolvassak neki. De a földre
zuhantam. Eszméletlen
fájdalmat éreztem.
Zayn szemében
felszökött a düh, ami már ezelőtt is erősen égette Emmett tekintetét. Lassan sétált Emmett felé, közben sűrű pillantásokat vetve rám. Fél
kezével emelte fel Emmett-et a nyakánál fogva és neki vágta egy másik fának.
Őrületes erő volt benne.
- Emmett! –Zayn
hangja filmbe illő volt. Kemény és érdes, de mégis védelmező.
- Már csak te
hiányoztál! –Emmett a földről tápászkodott fel, semmi erőfeszítés nélkül
nélkül. Én bezzeg itt szenvedek, pedig én sokkal kisebb erővel vágódtam neki a
fának. Sűrűn kapkodtam a levegőt és meg próbáltam fel tápászkodni. De semmi
eredménnyel.. a végtagjaim nem engedelmeskedtek nekem. Bele kellett törődnöm
hogy egy ideig még ücsöröghetek a földön.. ekkor vettem észre hogy Emmett és
Zayn farkas szemet néznek egymással, csak néha-néha pislantottak felém.
Kifújtam magam, hogy meg tudjak szólalni.
- Ti ismeritek
egymást? –hadartam. nagyon meg lepődtem, földre roskadtan zihálva nézelődtem
ide oda.
- Bella! Te
maragy ki ebből. –Zayn védelmező pillantást vetett rám. Szikrázott köztük a
levegő. Zayn háta mögött biztonságban éreztem magam, de még így is zihálva
kapkodtam levegő után.
Pillanatokig
csak álltak egymással szemben. Két gyönyörű lény.
Úgy néznek ki
mintha valami modell bemutató közepéről csöppentek volna ide.
- Felejtsd el! -morogta Zayn ajkait résnyire zártan. Emmett ajkai is beszédre nyíltak, de egy árva szót nem értettem abból amit mondd. Halkan hadarva suttogta, a beszéde morajjá vált.
- Hozzá ne érj
még egyszer! –fogait csikorgatva mondta ki végül Zayn.
Emmett vetett
rám egy utolsó pillantást, majd eltűnt. Kavarogtak
bennem az érzelmek. Nem tudtam féljek-e Emmett-től. Vagy inkább örüljek hogy
Zayn mentett meg és most kettesben vagyunk. Apropó Zayn. Honnan a picsából
került ide? Lefagytam.
Üveges tekintettel pislogtam magam elé a semmibe.
- Bella? Jól
vagy? –Zayn a földre ereszkedett mellém és óvatosan végig simított a hátamon.
Kirázott a hideg jéghideg érintésétől. Ekkor egy fuvallat söpört el kettőnk
közt. A szél felém sodorta Zayn illatát. Azt az isteni illatot! Mélyet
szippantottam a levegővé, szemeimet pedig lehunytam. Próbáltam magamba
raktározni az illatát. Zayn erőteljesen
kémlelte az arcom. Zavarba jöttem, agig bírtam kinyögni valamit a számon.
- Azt hiszem..
kicsit szédülök. –motyogtam, még mindig üveges tekintettel.
- Ülj le! –felsegített
a földről és egy farönkhöz vezetett, amire óvatosan ültem le.
Az érintése
megint jéghideg volt. Próbáltam nem tudomására adni hogy mindjárt elalélok az érintésétől, de szerintem le lehetett olvasni az arcomról.
- Hogy.. hogy
kerültél ide? –kicsit nyugodtabban tudtam rá kérdezni egy újabb furcsa dologra…
Mit beszélek? Kicsit nyugodtabban?.. A gyomrom cikázott, a fejem szét durranni
készült. Rázott a hideg, bár az nem a furcsa dolgok miatt volt.. inkább Zayn
közelségétől.
- Miről beszélsz
Bella? Itt voltam Emmett mellet végig. –hitetlenkedve rázta meg a fejét.
- Nem! Egy
pillanat alatt itt teremtél! Mintha tudtad volna hogy bajban vagyok. Hogy?
Mégis hogy csináltad? –a mellkasomat fogva lihegtem. A fájdalomtól sűrűn
szisszentem fel.
- Nem voltam
elég gyors. El is késhettem volna.. –maga elé bámult, és bűnbánóan megrázta a
fejét. Majd rám nézett, ahogy szenvedek.
- Nagyon fáj?
–rám emelte azokat a gyönyörű kezeit, amitől a hideg vert. Talán enyhített is a fájdalmamon. Bár nem tudtam eldönteni mit érzek. Minden volt bennem.
- Nem! Túlélem!
–egy enyhe mosoly hagyta el a számat. Zayn pedig csak
elszörnyülködött és továbbra is engem kémlelt.
- Nagyon erős
vagy.. hogy csináltad?
- Már megint ez
a kérdés? Hogy csináltam? –megrázta a fejét nevetve.
- Zayn! Kérlek
mondd el! –kérlelő pillantással rebegtettem a szempilláim. Ezen persze
elnevette magát.
- Sokat szoktam
edzeni. –egyszerűen jelentette ki.
Végül is
teljesen logikus volt a magyarázata.. de ez akkor is lehetetlen.
Egyre jobban
izgatott a kíváncsiság.. mi ennek a fiúnak a titka?
De most inkább
rá hagytam a dolgot. Percekig csak ücsörögtünk egymás mellett, és azt vettem
észre hogy már nem is fáj semmim. Zayn erősen gondolkozott valamin, majd
hirtelen fel pattant mellőlem.
- Haza viszlek!
–felém nyújtotta kezeit, én pedig rögtön elfogadtam.
Látván a
lelkesedésemet, az arcára hatalmas mosoly ült.
Az erdei úton
botorkáztunk kifelé. Én persze majdnem minden egyes lépésemnél orra estem, míg
Zayn könnyedén oldotta meg a faágak és gyökerek akadályát, így ideje is volt
arra hogy párszor kiröhögjön. Mellette még a
levegőt is máshogy vettem. Teljesen elkápráztat. Az viszont idegesít hogy
annyira nézegeti az arcomat.. És hogy annyira bonyolult eligazodni rajta. A
gondolatok a fejemben nem akartak megszűnni. Emmett arca ott lebegett előttem,
és szinte hallottam a szívem heves verését közben. Mind össze
félóra séta és már a házunk előtt ácsorogtunk.
- Hát köszi még
egyszer hogy meg mentettél, és hogy haza kísértél! –zavartan mosolyogtam
Zayn-re, akinek az arca teljesen nyugodt volt. És a szeme sötét barnán
csillogott. Akkor vettem csak észre hogy közben teljesen besötétedet. A
holdfény tökéletesen világította meg sápad bőrét.
- Semmiség!
Figyelj Bella.. nem kéne jóban lennünk. –moromogta.
- Mi? Hát erről
szólhattál volna hamarabb is! –fintorogtam. Nem! Az lehetetlen! Annyira nehéz
hozzá közel kerülni.. és most hogy talán kicsit sikerült, nem kéne jóban
lennünk?
- Komolyan Bella!
Messziről kerülj engem el! –a hangja kemény volt, és komoly. A következő
másodpercben már nem láttam őt magam előtt. Eltűnt. „Nem kéne jóban lennünk”
csengett vissza a fejemben a hangja. A lábaim a
földbe gyökereztek. Nem bírtam meg mozdulni. A szívem hevesen dobogni kezdett,
a szemeim pedig kitágultak. Elment.. azzal a mondattal hogy messziről kerüljem
el. Ez az
eszméletlen gyorsaság.. meg az erő.. kezd össze állni a kép a fejemben. De még
nem vagyok benne biztos.. lehet hogy hülyeség! Sőt biztos. Meghűlve totyogtam
be a bejárati ajtónkon. Egyenesen az emeletre indultam. Próbáltam nem Izzy
tudomására adni hogy haza értem. Halkan lopóztam be a szobámba is.
Minden erőmmel
azon voltam hogy kiverjem a fejemből Emmett-et… vajon mit akart? Elképzelésem
sincs.. Majd sorra vettem a jeleket.
Először is:
Őrületes erő. (amit még minden napos gyúrással se lehet így kifejleszteni,
tehát Zayn tutira kamuzott)
Másodszor:
Hihetetlen gyorsaság.
Harmadszor pedig
a megjelenése: Sápad bőr, változó szemek, hideg érintés.
Miközben a
tényeket vettem sorra, fél szememmel folyton a laptopom-at pásztáztam, majd egy
kis öngyőzködés után bekapcsoltam.
A böngészőt
pillanatok alatt behozta. És egyetlen egy szót pötyögtem be: Vámpír.
Ne röhögjetek ki! Tudom hogy, totál hülyeségnek hangzik! De a jelek,
bizonyítékok csak ehhez a szóhoz vezetnek. Mivel azért rám is ragadtak azokból a filmekből, mint például az Alkonyat. Tudom.. az csak mese... de.. de mi van ha mégse? ha nem csak mese.. ha nekem is az a sors jutott mint a híres Bella Swan-nak. Aki beleszeretett egy gyönyörű vámpírba. Badarság. -mondogattam magamnak. Az első találatra rögtön rá is
kattintottam.