Sziasztok! köszönöm a komikat *o* <3 meg hoztam az új részt! remélem tetszeni fog :)) jó olvasgatást! minimum 15 komi és kövi :))
Csöndben
sétálgattunk egyre beljebb és beljebb az erdőben. Harry szemmel láthatóan
habozott a válasz adásával.
- Én nem hiszek
ezekben.. ez csak legenda. –elnevette magát.
- És a
vérfarkasoknak vannak ellenségeik? – komolyan néztem rá.
Próbáltam
álcázni a türelmetlenségemet.
- Csak egy.
–hitetlenkedve rázta meg a fejét. – A hidegek. – a hangja csaknem elcsuklott.
Újra rá szegeztem a tekintetem, ezzel akartam jelezni hogy bővebb választ
vártam.
- Sok hideggel
volt már dolga a dédapámnak. De ők mások voltak.. nem vadásztak, úgy ahogy a
fajtájuk szokott. Így nem jelentett nekünk veszélyt. A dédapám fegyver szünetet
kötött velük. Ha nem teszik a földünkre a lábukat, mi nem áruljuk el a sápadt
arcúakat.
- De hát ha nem
jelentenek veszélyt akkor miért kötöttek egyességet? –próbáltam leplezni
mennyire meg rémítettek a hallottak.
- Túl
kockázatos.. akár milyen civilizáltak is. Nem engedhetjük bajba sodorni a
törzsünket. – a hangja egyre vészjóslóbb lett.
- Hogy érted azt
hogy „civilizáltak”? –tettem fel az újabb kérdésem.
- Azt mondták,
hogy ők nem vadásznak emberekre, ők beérik az állatokkal. –közömbösen közölte.
Lepleztem
mennyire komolyan érint ez a rémhistória.
- És te mégis itt vagy.. a „hidegek”
területén. –kezemmel gondolat jeleket rajzoltam a levegőbe.
- Igen.. tudod
én később kerültem a falkába.. És nekem ez az egész.. olyan ódivatú. Nem hiszek
benne.. és nem tudtam elég távol maradni
a srácoktól, akikkel régen egy bandád alkottunk. – kicsúszott a száján
az igazság. Az arca elszörnyülködött.
Majd hirtelen a szájához kapott.
- Hoppá! Erről
nem szabadna mesélnem. –kínos nevetés hagyta el ajkait.
- Már mindegy!
Harry most már mindent mondj el! –egyre kíváncsibb és kíváncsibb lettem. Nem
hittem a fülemnek.
Harry rövid
győzködés után mégis csak folytatta a történetet.
- Tehát.. amikor
kiderült hogy én is.. a törzs közé tartozok.. –a hangja merev volt. – akkor
tudtam meg hogy valójában ki is Zayn, Liam, Louis és Niall.. az ellenségeink.
–ennél a résznél már elcsuklott a hangja. Magam elé meredtem.
- Kik ők
valójában? Kik ezek a hidegek? –böktem ki végül a kérdésem.
- Vérivók. –meg
dermedt a hangja. –de ti csak vámpíroknak emlegetitek őket.
A válasz
hallatán meredten bámultam a földön heverő falevelekre. Nem tudom az arcom
miről árulkodhatott.
- Tehát.. azt
akarod nekem mondani.. hogy te.. vérfarkas vagy. Liam, Niall, Louis és Zayn
pedig.. vámpír. –nem is kérdeztem..
inkább meg állapítottam.
- Ugye mekkora
hülyeség? –diadalmasan nevetett.
- Akkor ezért..
ezért oszlott föl a banda.. mivel ti ősi ellenségek vagytok. –egyszerűen
következtettem.
- Látom
figyeltél. –hatalmas mosoly virított az arcán.
- Szoktam..
–ráztam meg a fejem.
- Bella! Ezt nem
mondhatod el senkinek! – a vállamra emelte jobb kezét és vészjóslóan rázta meg
a mutató ujját.
- Nem terveztem.
–nyeltem egy nagyot és a merengésemből Harry szempárjaiba pillantottam.
- Köszönöm! És
most menjünk vissza órára. –Harry újra elnevette magát és sarkon fordulva
elindult vissza felé. Én követtem őt.
Ekkor jöttem rá
hogy a Matek és Biosz óránkról le maradtunk. Harry úgy sétált
vissza a suliba, mintha mi sem történt volna. Én már nem
tudtam ugyan ezt el játszani.
A gondolatok cikáztak a fejemben. A legjobb
barátom vérfarkas.. Zayn pedig vámpír..
Hihetetlen volt
ez az egész történet. Meg vártam még Harry besétál az ajtón. Ekkor jött el az
én időm.. Mint az őrült futottam végig a suli udvarán a parkoló felé. Ahogy oda
értem rögtön bevágtam magam a kocsimba. A pulóver zsebemben lapuló slussz
kulcsot szempillantás alatt rántottam elő és a gyújtásba helyeztem,
elfordítottam és a motor doromboló hangja ütötte meg a fülemet. Óvatosan ki
tolattam a parkolóból és ki hajtottam az iskola területéről. A főúton mint az
őrült, száguldottam végig. Próbáltam kiverni a fejemből azokat a dolgokat
amiket Harry mondott. De lehetetlen volt. Egész York a kocsim motorja zajától
volt hangos.
Végig
száguldottam a főúton és pár perc alatt elértem a házunkig.
Izzy még nem
volt otthon. Leparkoltam a ház előtt. Leállítottam a motort és kiszálltam
kocsiból. Szemerkélt az eső ezért kicsit feljebb húztam a dzsekim cipzárját.
Felnyúltam az ereszhez a kulcsért, Izzy mindig oda teszi ha rájön hogy én
elfelejtettem magammal vinni.
Beleraktam a
zárba a kulcsot, de rájöttem hogy felesleges.. Az ajtó nyitva volt. Óvatosan
léptem be a bejárati ajtón. Első gondolatom az volt hogy Emmett lehet itt.
Ettől be is rezeltem. Kibújtam a cipőmből és a fogasra akasztottam a dzsekim.
Lábujjhegyen osontam fel a lépcsőn. A szoba ajtóm zárva volt. Óvatosan nyomtam
le a kilincset.
Legnagyobb meg
lepetésemre senki nem volt bent a szobámban.
Vagyis ez lett
volna a normális.. de jelen esetben az vártam hogy valaki rám támad. Kellemes
csalódás ért. Boldogan vetettem magam bele a puha, be vetetlen ágyba. Kifújtam
a levegőt. Annyi minden kavargott bennem. El sem hiszem.. London ehhez képes
semmi!.. Azt hittem York unalmas lesz.. hát egyáltalán nem az. Elkellett mennem
valahova.. valahova ahol nyugodtan tudok gondolkozni. Nem tudtam hol lehet az a
hely, ahol képes vagyok tisztán gondolkozni. De abban biztos voltam hogy az nem
York-ban lesz. Ekkor villant be, hogy el mehetnék egy kicsit Leeds-be.
Vásárolgatni, kajálni.. talán mozizhatnék is egyet. Felpattantam az ágyból és
össze szedtem magam. Meg próbáltam nyugodtan beülni a kocsiba, nehogy valami
baj legyen.. Írtam egy SMS-t Izzy-nek, hogy ne aggódjon értem.
Sikeresen útnak
indultam a Volvóm-mal. Amin csak azért csodálkozok mert nehezen megy a vezetés
akkor, ha nincs rendben a lelki világom.
Most pedig
kicsit sem úgy néz ki hogy rendben van. Szorongattam ugyan kicsit a kormányt,
de teljesen jól viseltem a Harry-től kapott híreket.
Amit csak most
kezdtem átgondolni. Tehát Zayn tényleg vámpír. Harry pedig vérfarkas. Még hozzá
ők ősi ellenségek is. Ezen nem is kellett sokat gondolkodnom. Ez adott tény
volt. Azon viszont agyalhattam, hogy mi lesz ezek után. Milyen lehet egy vámpír
élete? Lehet-e szerelmes? Az első gondolataim a vámpírokkal kapcsolatban az
hogy porrá égnek a napon, vagy hogy koporsókban alszanak. Ezeket különféle
mesékből vettem.. de ezek után lehet hogy kicsit se valóságtalanok ezek a
dolgok se. Eközben már az autó pályán hajtottam. Mind össze 26km választott már
csak el Leeds-től. A városhoz közeledve egyre gyakrabban bukkant elő a nap.
Egyre barátságosabb volt az idő. Már vártam hogy meg érkezzek, hogy D-vitamint
gyűjthessek magamba, hogy végre le vehessem a dzsekim és kicsit sütkérezhessek
a napon. Sőt! Bármilyen lehetetlen, de még a városi nyüzsgést is újra át
akartam élni. Pedig sose kedveltem a városi életet. Majd egyszer csak egyre
több ház, villanyoszlop, jelzőtábla mellett haladtam el. Majd meg pillantottam
a hatalmas épületeket, bevásárló központokat és azt a sok embert. Kezdett
kijönni belőlem a „nagyvárosi lány”. Furcsa, mert Amíg Londonban éltem
kisvárosban vágytam. Most hogy kisvárosban élek vissza vágyok a nagyvárosba.
Bár Leeds se igazán nagy.. de azért jóval nagyobb mint York. Végül beértem a
városba. Tudom hogy van itt egy elképesztő étterem. Igaz nem a legelegánsabb,
de nagyon hangulatos. Még anyámmal voltam ott, régebben. Anyu ott ismerkedett
meg apával, ezért fontosnak tartotta anya hogy egyszer én is láthassam a
helyet. Volt bennem egy olyan érzés is, hogy ha talán elmegyek oda, ahol a
szüleim először találkoztak, talán kapok valami megoldást, erre a „véres
szerelem” ügyemre. Már csak egy gond volt, még hozzá az, hogy fogalmam nem volt
hogy hol lehet az étterem. Ezért az első helyen ahol tudtam leparkoltam és
gyalog neki vágtam a városnak.
