~7.rész

Sziasztok! köszönöm a komikat *o* <3 meg hoztam az új részt! remélem tetszeni fog :)) jó olvasgatást! minimum 15 komi  és kövi :))

 Csöndben sétálgattunk egyre beljebb és beljebb az erdőben. Harry szemmel láthatóan habozott a válasz adásával.

- Én nem hiszek ezekben.. ez csak legenda. –elnevette magát.

- És a vérfarkasoknak vannak ellenségeik? – komolyan néztem rá.

Próbáltam álcázni a türelmetlenségemet.

- Csak egy. –hitetlenkedve rázta meg a fejét. – A hidegek. – a hangja csaknem elcsuklott. Újra rá szegeztem a tekintetem, ezzel akartam jelezni hogy bővebb választ vártam.

- Sok hideggel volt már dolga a dédapámnak. De ők mások voltak.. nem vadásztak, úgy ahogy a fajtájuk szokott. Így nem jelentett nekünk veszélyt. A dédapám fegyver szünetet kötött velük. Ha nem teszik a földünkre a lábukat, mi nem áruljuk el a sápadt arcúakat.

- De hát ha nem jelentenek veszélyt akkor miért kötöttek egyességet? –próbáltam leplezni mennyire meg rémítettek a hallottak.

- Túl kockázatos.. akár milyen civilizáltak is. Nem engedhetjük bajba sodorni a törzsünket. – a hangja egyre vészjóslóbb lett.

- Hogy érted azt hogy „civilizáltak”? –tettem fel az újabb kérdésem.

- Azt mondták, hogy ők nem vadásznak emberekre, ők beérik az állatokkal. –közömbösen közölte.

Lepleztem mennyire komolyan érint ez a rémhistória.

 - És te mégis itt vagy.. a „hidegek” területén. –kezemmel gondolat jeleket rajzoltam a levegőbe.

- Igen.. tudod én később kerültem a falkába.. És nekem ez az egész.. olyan ódivatú. Nem hiszek benne.. és nem tudtam elég távol maradni  a srácoktól, akikkel régen egy bandád alkottunk. – kicsúszott a száján az igazság.  Az arca elszörnyülködött. Majd hirtelen a szájához kapott.

- Hoppá! Erről nem szabadna mesélnem. –kínos nevetés hagyta el ajkait.

- Már mindegy! Harry most már mindent mondj el! –egyre kíváncsibb és kíváncsibb lettem. Nem hittem a fülemnek.

Harry rövid győzködés után mégis csak folytatta a történetet.

- Tehát.. amikor kiderült hogy én is.. a törzs közé tartozok.. –a hangja merev volt. – akkor tudtam meg hogy valójában ki is Zayn, Liam, Louis és Niall.. az ellenségeink. –ennél a résznél már elcsuklott a hangja. Magam elé meredtem.

- Kik ők valójában? Kik ezek a hidegek? –böktem ki végül a kérdésem.

- Vérivók. –meg dermedt a hangja. –de ti csak vámpíroknak emlegetitek őket.

A válasz hallatán meredten bámultam a földön heverő falevelekre. Nem tudom az arcom miről árulkodhatott.

- Tehát.. azt akarod nekem mondani.. hogy te.. vérfarkas vagy. Liam, Niall, Louis és Zayn pedig.. vámpír.  –nem is kérdeztem.. inkább meg állapítottam.

- Ugye mekkora hülyeség? –diadalmasan nevetett.

- Akkor ezért.. ezért oszlott föl a banda.. mivel ti ősi ellenségek vagytok. –egyszerűen következtettem.

- Látom figyeltél. –hatalmas mosoly virított az arcán.

- Szoktam.. –ráztam meg a fejem.

- Bella! Ezt nem mondhatod el senkinek! – a vállamra emelte jobb kezét és vészjóslóan rázta meg a mutató ujját.

- Nem terveztem. –nyeltem egy nagyot és a merengésemből Harry szempárjaiba pillantottam.

- Köszönöm! És most menjünk vissza órára. –Harry újra elnevette magát és sarkon fordulva elindult vissza felé. Én követtem őt.

Ekkor jöttem rá hogy a Matek és Biosz óránkról le maradtunk. Harry úgy sétált vissza a suliba, mintha mi sem történt volna. Én már nem tudtam ugyan ezt el játszani. 

 A gondolatok cikáztak a fejemben. A legjobb barátom vérfarkas.. Zayn pedig vámpír..

Hihetetlen volt ez az egész történet. Meg vártam még Harry besétál az ajtón. Ekkor jött el az én időm.. Mint az őrült futottam végig a suli udvarán a parkoló felé. Ahogy oda értem rögtön bevágtam magam a kocsimba. A pulóver zsebemben lapuló slussz kulcsot szempillantás alatt rántottam elő és a gyújtásba helyeztem, elfordítottam és a motor doromboló hangja ütötte meg a fülemet. Óvatosan ki tolattam a parkolóból és ki hajtottam az iskola területéről. A főúton mint az őrült, száguldottam végig. Próbáltam kiverni a fejemből azokat a dolgokat amiket Harry mondott. De lehetetlen volt. Egész York a kocsim motorja zajától volt hangos.

Végig száguldottam a főúton és pár perc alatt elértem a házunkig.

Izzy még nem volt otthon. Leparkoltam a ház előtt. Leállítottam a motort és kiszálltam kocsiból. Szemerkélt az eső ezért kicsit feljebb húztam a dzsekim cipzárját. Felnyúltam az ereszhez a kulcsért, Izzy mindig oda teszi ha rájön hogy én elfelejtettem magammal vinni.

Beleraktam a zárba a kulcsot, de rájöttem hogy felesleges.. Az ajtó nyitva volt. Óvatosan léptem be a bejárati ajtón. Első gondolatom az volt hogy Emmett lehet itt. Ettől be is rezeltem. Kibújtam a cipőmből és a fogasra akasztottam a dzsekim. Lábujjhegyen osontam fel a lépcsőn. A szoba ajtóm zárva volt. Óvatosan nyomtam le a kilincset.

Legnagyobb meg lepetésemre senki nem volt bent a szobámban.

Vagyis ez lett volna a normális.. de jelen esetben az vártam hogy valaki rám támad. Kellemes csalódás ért. Boldogan vetettem magam bele a puha, be vetetlen ágyba. Kifújtam a levegőt. Annyi minden kavargott bennem. El sem hiszem.. London ehhez képes semmi!.. Azt hittem York unalmas lesz.. hát egyáltalán nem az. Elkellett mennem valahova.. valahova ahol nyugodtan tudok gondolkozni. Nem tudtam hol lehet az a hely, ahol képes vagyok tisztán gondolkozni. De abban biztos voltam hogy az nem York-ban lesz. Ekkor villant be, hogy el mehetnék egy kicsit Leeds-be. Vásárolgatni, kajálni.. talán mozizhatnék is egyet. Felpattantam az ágyból és össze szedtem magam. Meg próbáltam nyugodtan beülni a kocsiba, nehogy valami baj legyen.. Írtam egy SMS-t Izzy-nek, hogy ne aggódjon értem.

Sikeresen útnak indultam a Volvóm-mal. Amin csak azért csodálkozok mert nehezen megy a vezetés akkor, ha nincs rendben a lelki világom.

Most pedig kicsit sem úgy néz ki hogy rendben van. Szorongattam ugyan kicsit a kormányt, de teljesen jól viseltem a Harry-től kapott híreket.

Amit csak most kezdtem átgondolni. Tehát Zayn tényleg vámpír. Harry pedig vérfarkas. Még hozzá ők ősi ellenségek is. Ezen nem is kellett sokat gondolkodnom. Ez adott tény volt. Azon viszont agyalhattam, hogy mi lesz ezek után. Milyen lehet egy vámpír élete? Lehet-e szerelmes? Az első gondolataim a vámpírokkal kapcsolatban az hogy porrá égnek a napon, vagy hogy koporsókban alszanak. Ezeket különféle mesékből vettem.. de ezek után lehet hogy kicsit se valóságtalanok ezek a dolgok se. Eközben már az autó pályán hajtottam. Mind össze 26km választott már csak el Leeds-től. A városhoz közeledve egyre gyakrabban bukkant elő a nap. Egyre barátságosabb volt az idő. Már vártam hogy meg érkezzek, hogy D-vitamint gyűjthessek magamba, hogy végre le vehessem a dzsekim és kicsit sütkérezhessek a napon. Sőt! Bármilyen lehetetlen, de még a városi nyüzsgést is újra át akartam élni. Pedig sose kedveltem a városi életet. Majd egyszer csak egyre több ház, villanyoszlop, jelzőtábla mellett haladtam el. Majd meg pillantottam a hatalmas épületeket, bevásárló központokat és azt a sok embert. Kezdett kijönni belőlem a „nagyvárosi lány”. Furcsa, mert Amíg Londonban éltem kisvárosban vágytam. Most hogy kisvárosban élek vissza vágyok a nagyvárosba. Bár Leeds se igazán nagy.. de azért jóval nagyobb mint York. Végül beértem a városba. Tudom hogy van itt egy elképesztő étterem. Igaz nem a legelegánsabb, de nagyon hangulatos. Még anyámmal voltam ott, régebben. Anyu ott ismerkedett meg apával, ezért fontosnak tartotta anya hogy egyszer én is láthassam a helyet. Volt bennem egy olyan érzés is, hogy ha talán elmegyek oda, ahol a szüleim először találkoztak, talán kapok valami megoldást, erre a „véres szerelem” ügyemre. Már csak egy gond volt, még hozzá az, hogy fogalmam nem volt hogy hol lehet az étterem. Ezért az első helyen ahol tudtam leparkoltam és gyalog neki vágtam a városnak.