~6.rész

 Sziasztok! meg hoztam a 6.részt!  köszönöm a sok pozitív vissza jelzést! tudom még nem igazán bontakozott ki a történet. de idővel egyre izgalmasabb lesz. úgy tervezem hogy csak az eleje fog nagyon hasonlítani az Alkonyatra. Ahogy egyre közelebb kerül Bella és Zayn, úgy fog eltérni a történet :)) de majd ahogy adja a sztori. addig is remélem tetszeni fog ez a rész is! jó olvasgatást. 15 komi és jön a kövi!

Figyelmesen kezdtem olvasgatni. Elsőként a Romániában őshonos vámpírt hozta ki. Nagy erejű, szépséges démon. Gyakran emberi formában jelenik meg.

A második a Szlovákiában élő vámpír klán volt. Sebességéről híres, egy egész falut képes kiirtani egy óra leforgása alatt.

És a harmadik: Itáliában őshonos vámpír. Úgy tartják, hogy a jó oldalon áll, és ellensége minden gonosz vámpírnak. 

Végre valami biztató.. Rossz volt csak „szörnyeteg” ként beállított lényekről olvasni. De az utolsó meggyőző.

A Tudatszomjúságában szenvedtem. Tovább keresgéltem. Mindenhol ez állt: Szépség, erő, gyorsaság, hideg, sápad bőr, hangulat általváltozó szemek.

A szemem a sorok közt versenyt futott, és egyre sűrűbben vettem a levegőt.

Vért isznak, halhatatlanok. –mindenhol ez a két szó virított.

 „ az efféle démonokról sokan azt gondolják csak mese. De senki se örülne neki ha össze futna egy efféle szépséges szörnyeteggel. Elcsábítanak, majd lecsapnak.” –írta egy orosz kutató. Talán.. jobb lenne ha nem kutakodnék tovább. Kezdett meghűlni bennem a vér. Az egész dolog hihetetlenek tűnik.Amúgy meg ki az a hülye aki a „vámpírok” kutatásával foglalkozik? Ekkor jöttem rá hogy tulajdonképpen, itt ülök a szobámban és a vámpírok után kutatok. Teljesen lökött lettem. Eddig se voltam épp elméjű csaj. De hát most már teljesen biztos vagyok benne hogy valami nincs velem rendben.

Zayn nem lehet vámpír.. az a sok fellépés.. Több millió rajongó. És senki nem jött rá? Vagy talán épp azért mentek szét, vonultak vissza mert ez történt velük? ..

Sok győzködésbe telt mire lebeszéltem magam erről az értelmetlen zagyvaságról. Így hát arra jutottam, hogy ma korán lefekszem.

Aznap este Zayn-nel álmodtam. Az álmomban láttam őt, úgy ahogy még nem láttam soha. Vadászott.. és én vele voltam. A száján vér csordogált, lefelé, végig folyt a mélyvörös színű vér a hófehér testén. De a csordogáló vér, nem az ő vére volt. Inkább az ő vacsorájának kiontott vére terült szét rajta, és a földön kisebb tócsákat alkotva.. A következő képkockán, magamat láttam. Holtan feküdtem, vérbe fojtva egy bordó kanapén.

Azonnal kinyitottam a szemem hogy véget vessek a rémálmomnak. Kitápászkodtam az ágyból és magam elé meredve próbáltam kiverni a fejemből a szörnyű álmot.

Képtelenség! Ilyen nincs! Azonnal ki kell vernem ezt a marhaságot a fejemből! És hát gondolat elterelésnek a legjobb módja: suliba menni! Percek alatt fel öltöztem, majd rohantam a fürdő szobába. Fogmosás közben gyakran ránéztem a szem fogaimra..

Nem reggeliztem. Valahogy nem volt étvágyam. Izzy már nem volt otthon, szokásához híven.. Amikor meg láttam a kocsimhoz menet közben a gomolygó eső felhőket csaknem rosszul lettem. Nem bírom ezt az örökös sötétséget. De ettől függetlenül repdestem az örömtől hogy ma újra látom Zayn-t és a gyönyörű haverjait. A suli felé azt is elhatároztam hogy kifaggatom Harry-t. A parkoló dugig volt. Már csak Zayn Rover-e mellett volt hely. Ügyelve hogy nehogy kárt tegyek a szépséges kocsijába, befaroltam mellé. Pont csengőre toppantam be angol órára. Ahol már Harry várt.

Sietősen huppantam le a mellette lévő székre.

- Hello! –a hangja kihívó volt.

- Szia! –kicsit furcsán meresztettem rá a szemeim.

- Harry nem érdekel hogy, de mindent el kell hogy magyarázz! –suttogtam, miközben kipakoltam a táskámból az angol könyvem.

Harry egy „na jó legyen!” fejet vágott. A szememmel Zayn-t fürkésztem. Aki a mellettünk lévő padsor 5. padjában ült Niall mellett. Mind az 5 fiút alaposan végig néztem. (nem mintha eddig nem tettem volna meg). Először a 4 fehérbőrű szép fiúval kezdtem. Hidegség sugárzott belőlük. Merev és rideg volt mindegyikőjük.. Újra meg állapíthattam hogy tökéletesek. Egyszerűen nincs rajtuk hiba. Aztán jött a kakukk tojás Harry. Más volt mint ők.. Benne égett a tűz. Élet volt benne.. pár centi választott el minket egymástól. Hozzá akartam érni, hogy tényleg ég-e benne a tűz. Hosszasan nézegettem, amit ő észre is vett és csak nevetett rajta.

Majd megszólalt az óra végét jelző csengőszó. Harry valóságos bomba ként, ami bármelyik másodpercben robbanni készül, rohant ki a teremből. Alig bírtam vele tartani a tempót. A folyosón végig futottam utána. Kétszer estem hasra amit ki is röhögte a többiek. A hátsó ajtó felé igyekezett nagyon. Amikor kiért megtorpant és hangosan, zihálva vette a levegőt.

 - Harry? –kezdtem berezelni.

- Bántott téged az a mocskos vérszívó? –düh sugárzott az egész testéből. A szavain teljesen meg hökkentem. 

- Kire gondolsz? –játszottam a tudatlant, pedig pontosan tudtam kire célzott.

- Tehát még nem tudod? –felém fordult, kicsit nyugodtabb arccal.

- Harry! Mondj el mindent! –kérlelő, bársonyos hangon szólítottam meg. Habozott. Nem akarta el mondani. De a végén csak rá szánta magát.

- Az a legszörnyűbb hogy már úgyis tudod! –össze szorította fogait és szinte morgott.

- Bella, gyere sétáljunk egyet! –mély levegőt vett és rászánta magát a beszélgetésre.

A suli mögött van annak az erdőnek a folytatása ahol tegnap kis híján Emmett áldozata lettem.

Hűvös szellő fújdogált. Rajtam két pulcsi és egy kabát volt. Harry-n pedig mind össze egy póló. És a teste így is forró volt.

- Szereted a rémtörténeteket? –kérdezte vészjóslóan.

- Az nem kifejezés! Imádom! –lelkesedtem és bíztató pillantást vetettem felé.

Harry a földet bámulta, ajkán mosoly játszott.

Láttam rajta, hogy hatásosan akarja előadni a történetet.

- Ismered a farkas legendákat?

- Nem.. nem igazán. –lesütött tekintettel ismertem be. Röstelltem hogy nem ismerem, biztos tudnom kéne..

- Szóval van egy csomó legenda.. egyesek szerint a törzsünk  farkasoktól származik, és hogy a farkasok még most is a testvéreink. Ti manapság vérfarkasoknak szoktátok emlegetni.  – a hangja elhalkult.

- És ott vannak a történetek a hidegekről.. –folytatta.

- A hidegekről? –érdeklődésem nem csillapult.

- Aha. A dédapám küzdött is velük. Aztán egyességet kötöttek. A hidegek nem tehetik a lábukat a mi földünkre, azaz a rezervátumba. –Az égnek fordította a tekintetét.

- De te mégis ide jársz suliba? Miért nem a rezervátumban élsz? –résnyire szűrt szemmel kérdeztem.