~5.rész

Sziasztok! úristen nagyon  nagyon szépen köszönöm a komikat! értetek van értelme írni!:)) örülök hogy ennyire tetszik nektek a sztorim és az írásom :D igyekszem!;) meg hoztam az új részt :)) minimum 15 komit össze tudunk hozni? :D jó olvasgatást! remélem tetszeni fog!

Szinte biztos voltam benne hogy Zayn miattam nem jött ma suliba.

De az hogy Harry és a többiek se.. kész rejtély. Eddig azt hittem York unalmas.. de úgy látszik tele van rejtélyekkel.

A házunk előtt egy ismeretlen kocsi állt. Metál piros, sport kocsi.

Be parkoltam mellé óvatosan, meg ne húzzam egyik kocsit se.

A slussz kulcsot elfordítottam, így a motor doromboló hangja elhalkult. Kifújtam magam, majd határozott mozdulattal szálltam ki a kocsiból. Még be se léptem a bejárati ajtón, hangos nevetés hallottam bentről. Fogalmam se volt ki lehet nálunk. Az ajtón belépve meg pillantottam Izzy-t egy sráccal.. nem kicsit esett le az állam.

A srác lazán támaszkodott a falnak, Izzy meg szemmel láthatóan nyáladzott utána.

- Hali! –lazán köszöntem és intettem egyszerre.

- Szia Bella! –Izzy egy hatalmas mosolyt villantott.

Kibújtam a cipőmből és a fogasra akasztottam a dzsekim.

Közelebb sétáltam hozzájuk.

- Ő itt Emmett! –Izzy büszkén mutatott rá Emmett-re. Emmett pedig intett egyet. Ahogy láttam, Emmett tüzetesen végig mérte testem összes porcikáját.

Kínos volt ezért megpróbáltam összeszedni magam és megszólalni. Majd egy kósza gondolat által arra jutottam hogy,  én nem akarom nézni ahogy a tesóm pasizik.. még eltanulok valami rossz szokást.

- Meg zavartam valamit? –Izzy-re néztem érdeklődve.

- Nem! Én már úgyis menni készültem! –Emmett egy halálos mosolyt villantott Izzy-re majd az ajtó felé indult.

- Örülök hogy meg ismertelek! –kedveskedtem Emmett-nek.

Azért nem akarom el rontani a kapcsolatukat..

- Én is! –Emmett meg kell hagyni, irtó helyes! A mosolyától csak nem én is zavarba jöttem. De az a nézés.. még mindig ott volt a szemében az a furcsa dolog.. Emmett ez ajtó felé tartott, Izzy pedig szorosan mögötte.

Felemeltem hüvelyk ujjam, jelezve Izzy-nek hogy jó választás. Ő megerősítően el vigyorodott.

Lassan lépkedtem felfele a lépcsőn. Alig vártam hogy fel érjek.. sose vágytam még ennyire a szobámba.. De ahogy beléptem az ajtón  őrületesen meleg csapott meg.. ezért ki nyitottam az ablakot. Emmett ép búcsúzkodott Izzy-től, majd beült a kocsijába és elhajtott.

Elhatároztam hogy én se akarom itthon ülve tölteni a délutánom, ezért sétálni indultam. Még úgyse sétáltam ebben a zöld porfészekben amit York-nak hívunk. Az erdőbe indultam, egy kis nyugalomra vágytam. Hogy végig tudjam gondolni a rejtélyes One Direction-t.

Nem mondom hogy tiszta fejjel indultam neki a túrámnak. De reméltem hogy mire haza érek tisztában leszek a gondolataimmal.

Az első dolog amit meg kellett beszéljek magammal.: Mit érzek Zayn Malik iránt?

Ez nem könnyű kérdés.. Zayn nekem nem csak egy srác.. nekem ő az a srác! Igaz még csak két napja ismerem.. és egyszer csaknem nekem ugrott.. ennek ellenére azt hiszem.. teljesen belestem. A mai nap is egy kész rémálom volt, hisz egy percre se láttam ma Zayn-t. És valami megfogott benne.. mintha valami meg magyarázhatatlan vonz erő, valami elektromos áramlat lenne köztünk. Ami csak rám van hatással.

A második kérdés.: Mit jelent nekem Harry Styles?

Harry az én kiscserkész barátom. A legjobb barátom. Nélküle nem tudom mi lenne velem. Bár ő is furcsa jelenség. Hiszem hogy ő normális ember. De a múltjából kikövetkeztetve, se lehet átlagosnak ítélni. Viszont a tény, hogy egy ilyen helyen kezdte újra az életét, mint York, egy kétséget ad afelől, hogy Harry fél évvel ezelőtt még nők ezreivel bulizott LA.-ben..

Az erdei kis ösvényen haladva egyre élesebbek lette a gondolataim.

Nem értettem.. hangulattól változó szemek.. irreális gyorsaság (hisz Zayn ma biztos vagyok benne hogy ott állt a kocsim mögött) És az a hihetetlen erő, amivel simán betört egy falat..

A gondolkodásomból egy ág reccsenése zökkentett ki. Biztos csak valami madár.. vagy a szél..

De ekkor Emmett jelent meg előttem. Szinte láttam ahogy ég a szeme.

De meg nyugodtam, hisz ő csak Emmett..

- Szia Bella! –a hangja, annyira más volt. Mély és titokzatos.

Mintha akarna valamit. Zavartan ácsorogtam, sejtésem se volt arról, hogy mit keres itt.

- Hali! –egy röpke mosolyt villantottam felé.

- Mit csinálsz itt, egyedül? –tekintete végig kémlelte az egész testem.

Ez már kicsit furcsa volt..

- Sétálgatok.. tudod milyen jó a friss levegő! –zavartan nevettem el magam. – És te mit keresel erre? –hátrébb léptem egyet, de kis híján el is estem egy mögöttem heverő faágban.

Emmett elnevette magát.

- Bella! Én tulajdon képen hozzád jöttem. –lehelte, miközben közelebb lépett hozzám.

- Hozzám? Mi van Izzy-vel? –döbbenten sütöttem le a szemem.

- Buta Bella! Azt hittem te okosabb vagy! –mosolyogva rázta meg mutató ujját. - Sajnálom! De annyira ellenállhatatlan illatod van! –komolyabbra váltotta a szót, lehunyta szemeit és a levegőbe szagolt. Újabb lépést tett felém, és már a levegő is alig szorult közénk. Fölemelte egy tincsem a hajamból, és finoman megszaglászta. Ekkor vettem észre hogy Emmett teste hófehér, mint Zayn-éké. És a szeme mélyvörös árnyalatban pompázik. Gyöngéden vissza igazította a tincsem hideg ujjaival. Az arcomhoz nyúlt, és kíváncsian végig simított rajta hüvelyk ujjával.  Szerettem volna elrohanni, de valósággal kővé dermedtem. Ekkor halk susogás ütötte meg a fülünket. Emmett elhúzta tőlem  a kezét, de egy lépést se tágított. El fordítottam a fejem és Zayn-t láttam meg mellettünk. Ott állt, mintha bármelyik pillanatban képes lenne védelmezni. Emmett arca elszörnyűködött. Egy gyenge, mégis őrült erővel lökött neki a mögöttem
ágaskodó fának. Neki csapódtam, a bordáimat a tüdőmben éreztem. Szemeim le csukódtak, a számon egy enyhe nyögés csusszant ki. Nem akartam hogy lássák rajtam mennyire fáj, ezért minden erőmet össze szedve Emmett elé akartam állni hogy beolvassak neki. De a földre zuhantam. Eszméletlen fájdalmat éreztem.

Zayn szemében felszökött a düh, ami már ezelőtt is erősen égette Emmett tekintetét. Lassan sétált Emmett felé, közben sűrű pillantásokat vetve rám. Fél kezével emelte fel Emmett-et a nyakánál fogva és neki vágta egy másik fának. Őrületes erő volt benne.

- Emmett! –Zayn hangja filmbe illő volt. Kemény és érdes, de mégis védelmező.

- Már csak te hiányoztál! –Emmett a földről tápászkodott fel, semmi erőfeszítés nélkül nélkül. Én bezzeg itt szenvedek, pedig én sokkal kisebb erővel vágódtam neki a fának. Sűrűn kapkodtam a levegőt és meg próbáltam fel tápászkodni. De semmi eredménnyel.. a végtagjaim nem engedelmeskedtek nekem. Bele kellett törődnöm hogy egy ideig még ücsöröghetek a földön.. ekkor vettem észre hogy Emmett és Zayn farkas szemet néznek egymással, csak néha-néha pislantottak felém. Kifújtam magam, hogy meg tudjak szólalni.

- Ti ismeritek egymást? –hadartam. nagyon meg lepődtem, földre roskadtan zihálva nézelődtem ide oda.

- Bella! Te maragy ki ebből. –Zayn védelmező pillantást vetett rám. Szikrázott köztük a levegő. Zayn háta mögött biztonságban éreztem magam, de még így is zihálva kapkodtam levegő után.

Pillanatokig csak álltak egymással szemben. Két gyönyörű lény.

Úgy néznek ki mintha valami modell bemutató közepéről csöppentek volna ide.

- Felejtsd el! -morogta Zayn ajkait résnyire zártan. Emmett ajkai is beszédre nyíltak, de egy árva szót nem értettem abból amit mondd. Halkan hadarva suttogta, a beszéde morajjá vált.
- Hozzá ne érj még egyszer! –fogait csikorgatva mondta ki végül Zayn.

Emmett vetett rám egy utolsó pillantást, majd eltűnt. Kavarogtak bennem az érzelmek. Nem tudtam féljek-e Emmett-től. Vagy inkább örüljek hogy Zayn mentett meg és most kettesben vagyunk. Apropó Zayn. Honnan a picsából került ide? Lefagytam. Üveges tekintettel pislogtam magam elé a semmibe.

- Bella? Jól vagy? –Zayn a földre ereszkedett mellém és óvatosan végig simított a hátamon. Kirázott a hideg jéghideg érintésétől. Ekkor egy fuvallat söpört el kettőnk közt. A szél felém sodorta Zayn illatát. Azt az isteni illatot! Mélyet szippantottam a levegővé, szemeimet pedig lehunytam. Próbáltam magamba raktározni az illatát. Zayn erőteljesen kémlelte az arcom. Zavarba jöttem, agig bírtam kinyögni valamit a számon.

- Azt hiszem.. kicsit szédülök. –motyogtam, még mindig üveges tekintettel.

- Ülj le! –felsegített a földről és egy farönkhöz vezetett, amire óvatosan ültem le.

Az érintése megint jéghideg volt. Próbáltam nem tudomására adni hogy mindjárt elalélok az érintésétől, de szerintem le lehetett olvasni az arcomról.

- Hogy.. hogy kerültél ide? –kicsit nyugodtabban tudtam rá kérdezni egy újabb furcsa dologra… Mit beszélek? Kicsit nyugodtabban?.. A gyomrom cikázott, a fejem szét durranni készült. Rázott a hideg, bár az nem a furcsa dolgok miatt volt.. inkább Zayn közelségétől.

- Miről beszélsz Bella? Itt voltam Emmett mellet végig. –hitetlenkedve rázta meg a fejét.

- Nem! Egy pillanat alatt itt teremtél! Mintha tudtad volna hogy bajban vagyok. Hogy? Mégis hogy csináltad? –a mellkasomat fogva lihegtem. A fájdalomtól sűrűn szisszentem fel.

- Nem voltam elég gyors. El is késhettem volna.. –maga elé bámult, és bűnbánóan megrázta a fejét. Majd rám nézett, ahogy szenvedek.

- Nagyon fáj? –rám emelte azokat a gyönyörű kezeit, amitől a hideg vert.  Talán enyhített is a fájdalmamon. Bár nem tudtam eldönteni mit érzek. Minden volt bennem.

- Nem! Túlélem! –egy enyhe mosoly hagyta el a számat. Zayn pedig csak elszörnyülködött és továbbra is engem kémlelt.

- Nagyon erős vagy.. hogy csináltad?

- Már megint ez a kérdés? Hogy csináltam? –megrázta a fejét nevetve.

- Zayn! Kérlek mondd el! –kérlelő pillantással rebegtettem a szempilláim. Ezen persze elnevette magát.

- Sokat szoktam edzeni. –egyszerűen jelentette ki.

Végül is teljesen logikus volt a magyarázata.. de ez akkor is lehetetlen.

Egyre jobban izgatott a kíváncsiság.. mi ennek a fiúnak a titka?

De most inkább rá hagytam a dolgot. Percekig csak ücsörögtünk egymás mellett, és azt vettem észre hogy már nem is fáj semmim. Zayn erősen gondolkozott valamin, majd hirtelen fel pattant mellőlem.

- Haza viszlek! –felém nyújtotta kezeit, én pedig rögtön elfogadtam.

 Látván a lelkesedésemet, az arcára hatalmas mosoly ült.

Az erdei úton botorkáztunk kifelé. Én persze majdnem minden egyes lépésemnél orra estem, míg Zayn könnyedén oldotta meg a faágak és gyökerek akadályát, így ideje is volt arra hogy párszor kiröhögjön. Mellette még a levegőt is máshogy vettem. Teljesen elkápráztat. Az viszont idegesít hogy annyira nézegeti az arcomat.. És hogy annyira bonyolult eligazodni rajta. A gondolatok a fejemben nem akartak megszűnni. Emmett arca ott lebegett előttem, és szinte hallottam a szívem heves verését közben. Mind össze félóra séta és már a házunk előtt ácsorogtunk.

- Hát köszi még egyszer hogy meg mentettél, és hogy haza kísértél! –zavartan mosolyogtam Zayn-re, akinek az arca teljesen nyugodt volt. És a szeme sötét barnán csillogott. Akkor vettem csak észre hogy közben teljesen besötétedet. A holdfény tökéletesen világította meg sápad bőrét.

- Semmiség! Figyelj Bella.. nem kéne jóban lennünk. –moromogta.

- Mi? Hát erről szólhattál volna hamarabb is! –fintorogtam. Nem! Az lehetetlen! Annyira nehéz hozzá közel kerülni.. és most hogy talán kicsit sikerült, nem kéne jóban lennünk?

- Komolyan Bella! Messziről kerülj engem el! –a hangja kemény volt, és komoly. A következő másodpercben már nem láttam őt magam előtt. Eltűnt. „Nem kéne jóban lennünk” csengett vissza a fejemben a hangja. A lábaim a földbe gyökereztek. Nem bírtam meg mozdulni. A szívem hevesen dobogni kezdett, a szemeim pedig kitágultak. Elment.. azzal a mondattal hogy messziről kerüljem el. Ez az eszméletlen gyorsaság.. meg az erő.. kezd össze állni a kép a fejemben. De még nem vagyok benne biztos.. lehet hogy hülyeség! Sőt biztos. Meghűlve totyogtam be a bejárati ajtónkon. Egyenesen az emeletre indultam. Próbáltam nem Izzy tudomására adni hogy haza értem. Halkan lopóztam be a szobámba is.

Minden erőmmel azon voltam hogy kiverjem a fejemből Emmett-et… vajon mit akart? Elképzelésem sincs.. Majd sorra vettem a jeleket.

Először is: Őrületes erő. (amit még minden napos gyúrással se lehet így kifejleszteni, tehát Zayn tutira kamuzott)

Másodszor: Hihetetlen gyorsaság.

Harmadszor pedig a megjelenése: Sápad bőr, változó szemek, hideg érintés.

Miközben a tényeket vettem sorra, fél szememmel folyton a laptopom-at pásztáztam, majd egy kis öngyőzködés után bekapcsoltam.

A böngészőt pillanatok alatt behozta. És egyetlen egy szót pötyögtem be: Vámpír.

Ne röhögjetek ki! Tudom hogy, totál hülyeségnek hangzik! De a jelek, bizonyítékok csak ehhez a szóhoz vezetnek.  Mivel azért rám is ragadtak azokból a filmekből, mint például az Alkonyat.  Tudom.. az csak mese... de.. de mi van ha mégse? ha nem csak mese.. ha nekem is az a sors jutott mint a híres Bella Swan-nak. Aki beleszeretett egy gyönyörű vámpírba. Badarság. -mondogattam magamnak. Az első találatra rögtön rá is kattintottam.