Sziasztok! meg hoztam a 6.részt! köszönöm a sok pozitív vissza jelzést! tudom még nem igazán bontakozott ki a történet. de idővel egyre izgalmasabb lesz. úgy tervezem hogy csak az eleje fog nagyon hasonlítani az Alkonyatra. Ahogy egyre közelebb kerül Bella és Zayn, úgy fog eltérni a történet :)) de majd ahogy adja a sztori. addig is remélem tetszeni fog ez a rész is! jó olvasgatást. 15 komi és jön a kövi!
Figyelmesen kezdtem
olvasgatni. Elsőként a Romániában őshonos vámpírt hozta ki. Nagy erejű, szépséges démon. Gyakran emberi
formában jelenik meg.
A második a Szlovákiában
élő vámpír klán volt. Sebességéről híres,
egy egész falut képes kiirtani egy óra leforgása alatt.
És a harmadik: Itáliában őshonos vámpír. Úgy tartják, hogy
a jó oldalon áll, és ellensége minden gonosz vámpírnak.
Végre valami biztató..
Rossz volt csak „szörnyeteg” ként beállított lényekről olvasni. De az utolsó
meggyőző.
A
Tudatszomjúságában szenvedtem. Tovább keresgéltem. Mindenhol ez állt: Szépség, erő, gyorsaság, hideg, sápad bőr, hangulat
általváltozó szemek.
A szemem a sorok
közt versenyt futott, és egyre sűrűbben vettem a levegőt.
Vért isznak, halhatatlanok. –mindenhol ez a két szó virított.
„
az efféle démonokról sokan azt gondolják csak mese. De senki se örülne neki ha
össze futna egy efféle szépséges szörnyeteggel. Elcsábítanak, majd lecsapnak.”
–írta egy orosz kutató. Talán.. jobb
lenne ha nem kutakodnék tovább. Kezdett meghűlni
bennem a vér. Az egész dolog hihetetlenek tűnik.Amúgy meg ki az
a hülye aki a „vámpírok” kutatásával foglalkozik? Ekkor jöttem rá
hogy tulajdonképpen, itt ülök a szobámban és a vámpírok után kutatok. Teljesen
lökött lettem. Eddig se voltam épp elméjű csaj. De hát most már teljesen biztos
vagyok benne hogy valami nincs velem rendben.
Zayn nem lehet
vámpír.. az a sok fellépés.. Több millió rajongó. És senki nem jött rá? Vagy
talán épp azért mentek szét, vonultak vissza mert ez történt velük? ..
Sok győzködésbe
telt mire lebeszéltem magam erről az értelmetlen zagyvaságról. Így hát arra
jutottam, hogy ma korán lefekszem.
Aznap este
Zayn-nel álmodtam. Az álmomban láttam őt, úgy ahogy még nem láttam soha.
Vadászott.. és én vele voltam. A száján vér csordogált, lefelé, végig folyt a
mélyvörös színű vér a hófehér testén. De a csordogáló vér, nem az ő vére volt.
Inkább az ő vacsorájának kiontott vére terült szét rajta, és a földön kisebb
tócsákat alkotva.. A következő képkockán, magamat láttam. Holtan feküdtem,
vérbe fojtva egy bordó kanapén.
Azonnal
kinyitottam a szemem hogy véget vessek a rémálmomnak. Kitápászkodtam az ágyból
és magam elé meredve próbáltam kiverni a fejemből a szörnyű álmot.
Képtelenség!
Ilyen nincs! Azonnal ki kell vernem ezt a marhaságot a fejemből! És hát
gondolat elterelésnek a legjobb módja: suliba menni! Percek alatt fel öltöztem,
majd rohantam a fürdő szobába. Fogmosás közben gyakran ránéztem a szem
fogaimra..
Nem reggeliztem.
Valahogy nem volt étvágyam. Izzy már nem volt otthon, szokásához híven.. Amikor
meg láttam a kocsimhoz menet közben a gomolygó eső felhőket csaknem rosszul
lettem. Nem bírom ezt az örökös sötétséget. De ettől függetlenül repdestem az
örömtől hogy ma újra látom Zayn-t és a gyönyörű haverjait. A suli felé azt is
elhatároztam hogy kifaggatom Harry-t. A parkoló dugig volt. Már csak Zayn
Rover-e mellett volt hely. Ügyelve hogy nehogy kárt tegyek a szépséges kocsijába,
befaroltam mellé. Pont csengőre toppantam be angol órára. Ahol már Harry várt.
Sietősen
huppantam le a mellette lévő székre.
- Hello! –a
hangja kihívó volt.
- Szia! –kicsit
furcsán meresztettem rá a szemeim.
- Harry nem
érdekel hogy, de mindent el kell hogy magyarázz! –suttogtam, miközben
kipakoltam a táskámból az angol könyvem.
Harry egy „na jó
legyen!” fejet vágott. A szememmel Zayn-t fürkésztem. Aki a mellettünk lévő
padsor 5. padjában ült Niall mellett. Mind az 5 fiút alaposan végig néztem.
(nem mintha eddig nem tettem volna meg). Először a 4 fehérbőrű szép fiúval
kezdtem. Hidegség sugárzott belőlük. Merev és rideg volt mindegyikőjük.. Újra
meg állapíthattam hogy tökéletesek. Egyszerűen nincs rajtuk hiba. Aztán jött a
kakukk tojás Harry. Más volt mint ők.. Benne égett a tűz. Élet volt
benne.. pár centi választott el minket egymástól. Hozzá akartam érni, hogy
tényleg ég-e benne a tűz. Hosszasan
nézegettem, amit ő észre is vett és csak nevetett rajta.
Majd megszólalt
az óra végét jelző csengőszó. Harry valóságos bomba ként, ami bármelyik
másodpercben robbanni készül, rohant ki a teremből. Alig bírtam vele tartani a
tempót. A folyosón végig futottam utána. Kétszer estem hasra amit ki is röhögte
a többiek. A hátsó ajtó felé igyekezett nagyon. Amikor kiért megtorpant és
hangosan, zihálva vette a levegőt.
- Harry?
–kezdtem berezelni.
- Bántott téged
az a mocskos vérszívó? –düh sugárzott az egész testéből. A szavain teljesen meg
hökkentem.
- Kire gondolsz?
–játszottam a tudatlant, pedig pontosan tudtam kire célzott.
- Tehát még nem
tudod? –felém fordult, kicsit nyugodtabb arccal.
- Harry! Mondj
el mindent! –kérlelő, bársonyos hangon szólítottam meg. Habozott. Nem akarta el
mondani. De a végén csak rá szánta magát.
- Az a
legszörnyűbb hogy már úgyis tudod! –össze szorította fogait és szinte morgott.
- Bella, gyere
sétáljunk egyet! –mély levegőt vett és rászánta magát a beszélgetésre.
A suli mögött
van annak az erdőnek a folytatása ahol tegnap kis híján Emmett áldozata lettem.
Hűvös szellő
fújdogált. Rajtam két pulcsi és egy kabát volt. Harry-n pedig mind össze egy
póló. És a teste így is forró volt.
- Szereted a
rémtörténeteket? –kérdezte vészjóslóan.
- Az nem
kifejezés! Imádom! –lelkesedtem és bíztató pillantást vetettem felé.
Harry a földet
bámulta, ajkán mosoly játszott.
Láttam rajta,
hogy hatásosan akarja előadni a történetet.
- Ismered a farkas legendákat?
- Nem.. nem
igazán. –lesütött tekintettel ismertem be. Röstelltem hogy nem ismerem, biztos
tudnom kéne..
- Szóval van egy
csomó legenda.. egyesek szerint a törzsünk
farkasoktól származik, és hogy a farkasok még most is a testvéreink. Ti
manapság vérfarkasoknak szoktátok emlegetni. – a hangja elhalkult.
- És ott vannak
a történetek a hidegekről.. –folytatta.
- A hidegekről?
–érdeklődésem nem csillapult.
- Aha. A dédapám
küzdött is velük. Aztán egyességet kötöttek. A hidegek nem tehetik a lábukat a
mi földünkre, azaz a rezervátumba. –Az égnek fordította a tekintetét.
- De te mégis
ide jársz suliba? Miért nem a rezervátumban élsz? –résnyire szűrt szemmel
kérdeztem.