~6.rész

 Sziasztok! meg hoztam a 6.részt!  köszönöm a sok pozitív vissza jelzést! tudom még nem igazán bontakozott ki a történet. de idővel egyre izgalmasabb lesz. úgy tervezem hogy csak az eleje fog nagyon hasonlítani az Alkonyatra. Ahogy egyre közelebb kerül Bella és Zayn, úgy fog eltérni a történet :)) de majd ahogy adja a sztori. addig is remélem tetszeni fog ez a rész is! jó olvasgatást. 15 komi és jön a kövi!

Figyelmesen kezdtem olvasgatni. Elsőként a Romániában őshonos vámpírt hozta ki. Nagy erejű, szépséges démon. Gyakran emberi formában jelenik meg.

A második a Szlovákiában élő vámpír klán volt. Sebességéről híres, egy egész falut képes kiirtani egy óra leforgása alatt.

És a harmadik: Itáliában őshonos vámpír. Úgy tartják, hogy a jó oldalon áll, és ellensége minden gonosz vámpírnak. 

Végre valami biztató.. Rossz volt csak „szörnyeteg” ként beállított lényekről olvasni. De az utolsó meggyőző.

A Tudatszomjúságában szenvedtem. Tovább keresgéltem. Mindenhol ez állt: Szépség, erő, gyorsaság, hideg, sápad bőr, hangulat általváltozó szemek.

A szemem a sorok közt versenyt futott, és egyre sűrűbben vettem a levegőt.

Vért isznak, halhatatlanok. –mindenhol ez a két szó virított.

 „ az efféle démonokról sokan azt gondolják csak mese. De senki se örülne neki ha össze futna egy efféle szépséges szörnyeteggel. Elcsábítanak, majd lecsapnak.” –írta egy orosz kutató. Talán.. jobb lenne ha nem kutakodnék tovább. Kezdett meghűlni bennem a vér. Az egész dolog hihetetlenek tűnik.Amúgy meg ki az a hülye aki a „vámpírok” kutatásával foglalkozik? Ekkor jöttem rá hogy tulajdonképpen, itt ülök a szobámban és a vámpírok után kutatok. Teljesen lökött lettem. Eddig se voltam épp elméjű csaj. De hát most már teljesen biztos vagyok benne hogy valami nincs velem rendben.

Zayn nem lehet vámpír.. az a sok fellépés.. Több millió rajongó. És senki nem jött rá? Vagy talán épp azért mentek szét, vonultak vissza mert ez történt velük? ..

Sok győzködésbe telt mire lebeszéltem magam erről az értelmetlen zagyvaságról. Így hát arra jutottam, hogy ma korán lefekszem.

Aznap este Zayn-nel álmodtam. Az álmomban láttam őt, úgy ahogy még nem láttam soha. Vadászott.. és én vele voltam. A száján vér csordogált, lefelé, végig folyt a mélyvörös színű vér a hófehér testén. De a csordogáló vér, nem az ő vére volt. Inkább az ő vacsorájának kiontott vére terült szét rajta, és a földön kisebb tócsákat alkotva.. A következő képkockán, magamat láttam. Holtan feküdtem, vérbe fojtva egy bordó kanapén.

Azonnal kinyitottam a szemem hogy véget vessek a rémálmomnak. Kitápászkodtam az ágyból és magam elé meredve próbáltam kiverni a fejemből a szörnyű álmot.

Képtelenség! Ilyen nincs! Azonnal ki kell vernem ezt a marhaságot a fejemből! És hát gondolat elterelésnek a legjobb módja: suliba menni! Percek alatt fel öltöztem, majd rohantam a fürdő szobába. Fogmosás közben gyakran ránéztem a szem fogaimra..

Nem reggeliztem. Valahogy nem volt étvágyam. Izzy már nem volt otthon, szokásához híven.. Amikor meg láttam a kocsimhoz menet közben a gomolygó eső felhőket csaknem rosszul lettem. Nem bírom ezt az örökös sötétséget. De ettől függetlenül repdestem az örömtől hogy ma újra látom Zayn-t és a gyönyörű haverjait. A suli felé azt is elhatároztam hogy kifaggatom Harry-t. A parkoló dugig volt. Már csak Zayn Rover-e mellett volt hely. Ügyelve hogy nehogy kárt tegyek a szépséges kocsijába, befaroltam mellé. Pont csengőre toppantam be angol órára. Ahol már Harry várt.

Sietősen huppantam le a mellette lévő székre.

- Hello! –a hangja kihívó volt.

- Szia! –kicsit furcsán meresztettem rá a szemeim.

- Harry nem érdekel hogy, de mindent el kell hogy magyarázz! –suttogtam, miközben kipakoltam a táskámból az angol könyvem.

Harry egy „na jó legyen!” fejet vágott. A szememmel Zayn-t fürkésztem. Aki a mellettünk lévő padsor 5. padjában ült Niall mellett. Mind az 5 fiút alaposan végig néztem. (nem mintha eddig nem tettem volna meg). Először a 4 fehérbőrű szép fiúval kezdtem. Hidegség sugárzott belőlük. Merev és rideg volt mindegyikőjük.. Újra meg állapíthattam hogy tökéletesek. Egyszerűen nincs rajtuk hiba. Aztán jött a kakukk tojás Harry. Más volt mint ők.. Benne égett a tűz. Élet volt benne.. pár centi választott el minket egymástól. Hozzá akartam érni, hogy tényleg ég-e benne a tűz. Hosszasan nézegettem, amit ő észre is vett és csak nevetett rajta.

Majd megszólalt az óra végét jelző csengőszó. Harry valóságos bomba ként, ami bármelyik másodpercben robbanni készül, rohant ki a teremből. Alig bírtam vele tartani a tempót. A folyosón végig futottam utána. Kétszer estem hasra amit ki is röhögte a többiek. A hátsó ajtó felé igyekezett nagyon. Amikor kiért megtorpant és hangosan, zihálva vette a levegőt.

 - Harry? –kezdtem berezelni.

- Bántott téged az a mocskos vérszívó? –düh sugárzott az egész testéből. A szavain teljesen meg hökkentem. 

- Kire gondolsz? –játszottam a tudatlant, pedig pontosan tudtam kire célzott.

- Tehát még nem tudod? –felém fordult, kicsit nyugodtabb arccal.

- Harry! Mondj el mindent! –kérlelő, bársonyos hangon szólítottam meg. Habozott. Nem akarta el mondani. De a végén csak rá szánta magát.

- Az a legszörnyűbb hogy már úgyis tudod! –össze szorította fogait és szinte morgott.

- Bella, gyere sétáljunk egyet! –mély levegőt vett és rászánta magát a beszélgetésre.

A suli mögött van annak az erdőnek a folytatása ahol tegnap kis híján Emmett áldozata lettem.

Hűvös szellő fújdogált. Rajtam két pulcsi és egy kabát volt. Harry-n pedig mind össze egy póló. És a teste így is forró volt.

- Szereted a rémtörténeteket? –kérdezte vészjóslóan.

- Az nem kifejezés! Imádom! –lelkesedtem és bíztató pillantást vetettem felé.

Harry a földet bámulta, ajkán mosoly játszott.

Láttam rajta, hogy hatásosan akarja előadni a történetet.

- Ismered a farkas legendákat?

- Nem.. nem igazán. –lesütött tekintettel ismertem be. Röstelltem hogy nem ismerem, biztos tudnom kéne..

- Szóval van egy csomó legenda.. egyesek szerint a törzsünk  farkasoktól származik, és hogy a farkasok még most is a testvéreink. Ti manapság vérfarkasoknak szoktátok emlegetni.  – a hangja elhalkult.

- És ott vannak a történetek a hidegekről.. –folytatta.

- A hidegekről? –érdeklődésem nem csillapult.

- Aha. A dédapám küzdött is velük. Aztán egyességet kötöttek. A hidegek nem tehetik a lábukat a mi földünkre, azaz a rezervátumba. –Az égnek fordította a tekintetét.

- De te mégis ide jársz suliba? Miért nem a rezervátumban élsz? –résnyire szűrt szemmel kérdeztem.

 

~5.rész

Sziasztok! úristen nagyon  nagyon szépen köszönöm a komikat! értetek van értelme írni!:)) örülök hogy ennyire tetszik nektek a sztorim és az írásom :D igyekszem!;) meg hoztam az új részt :)) minimum 15 komit össze tudunk hozni? :D jó olvasgatást! remélem tetszeni fog!

Szinte biztos voltam benne hogy Zayn miattam nem jött ma suliba.

De az hogy Harry és a többiek se.. kész rejtély. Eddig azt hittem York unalmas.. de úgy látszik tele van rejtélyekkel.

A házunk előtt egy ismeretlen kocsi állt. Metál piros, sport kocsi.

Be parkoltam mellé óvatosan, meg ne húzzam egyik kocsit se.

A slussz kulcsot elfordítottam, így a motor doromboló hangja elhalkult. Kifújtam magam, majd határozott mozdulattal szálltam ki a kocsiból. Még be se léptem a bejárati ajtón, hangos nevetés hallottam bentről. Fogalmam se volt ki lehet nálunk. Az ajtón belépve meg pillantottam Izzy-t egy sráccal.. nem kicsit esett le az állam.

A srác lazán támaszkodott a falnak, Izzy meg szemmel láthatóan nyáladzott utána.

- Hali! –lazán köszöntem és intettem egyszerre.

- Szia Bella! –Izzy egy hatalmas mosolyt villantott.

Kibújtam a cipőmből és a fogasra akasztottam a dzsekim.

Közelebb sétáltam hozzájuk.

- Ő itt Emmett! –Izzy büszkén mutatott rá Emmett-re. Emmett pedig intett egyet. Ahogy láttam, Emmett tüzetesen végig mérte testem összes porcikáját.

Kínos volt ezért megpróbáltam összeszedni magam és megszólalni. Majd egy kósza gondolat által arra jutottam hogy,  én nem akarom nézni ahogy a tesóm pasizik.. még eltanulok valami rossz szokást.

- Meg zavartam valamit? –Izzy-re néztem érdeklődve.

- Nem! Én már úgyis menni készültem! –Emmett egy halálos mosolyt villantott Izzy-re majd az ajtó felé indult.

- Örülök hogy meg ismertelek! –kedveskedtem Emmett-nek.

Azért nem akarom el rontani a kapcsolatukat..

- Én is! –Emmett meg kell hagyni, irtó helyes! A mosolyától csak nem én is zavarba jöttem. De az a nézés.. még mindig ott volt a szemében az a furcsa dolog.. Emmett ez ajtó felé tartott, Izzy pedig szorosan mögötte.

Felemeltem hüvelyk ujjam, jelezve Izzy-nek hogy jó választás. Ő megerősítően el vigyorodott.

Lassan lépkedtem felfele a lépcsőn. Alig vártam hogy fel érjek.. sose vágytam még ennyire a szobámba.. De ahogy beléptem az ajtón  őrületesen meleg csapott meg.. ezért ki nyitottam az ablakot. Emmett ép búcsúzkodott Izzy-től, majd beült a kocsijába és elhajtott.

Elhatároztam hogy én se akarom itthon ülve tölteni a délutánom, ezért sétálni indultam. Még úgyse sétáltam ebben a zöld porfészekben amit York-nak hívunk. Az erdőbe indultam, egy kis nyugalomra vágytam. Hogy végig tudjam gondolni a rejtélyes One Direction-t.

Nem mondom hogy tiszta fejjel indultam neki a túrámnak. De reméltem hogy mire haza érek tisztában leszek a gondolataimmal.

Az első dolog amit meg kellett beszéljek magammal.: Mit érzek Zayn Malik iránt?

Ez nem könnyű kérdés.. Zayn nekem nem csak egy srác.. nekem ő az a srác! Igaz még csak két napja ismerem.. és egyszer csaknem nekem ugrott.. ennek ellenére azt hiszem.. teljesen belestem. A mai nap is egy kész rémálom volt, hisz egy percre se láttam ma Zayn-t. És valami megfogott benne.. mintha valami meg magyarázhatatlan vonz erő, valami elektromos áramlat lenne köztünk. Ami csak rám van hatással.

A második kérdés.: Mit jelent nekem Harry Styles?

Harry az én kiscserkész barátom. A legjobb barátom. Nélküle nem tudom mi lenne velem. Bár ő is furcsa jelenség. Hiszem hogy ő normális ember. De a múltjából kikövetkeztetve, se lehet átlagosnak ítélni. Viszont a tény, hogy egy ilyen helyen kezdte újra az életét, mint York, egy kétséget ad afelől, hogy Harry fél évvel ezelőtt még nők ezreivel bulizott LA.-ben..

Az erdei kis ösvényen haladva egyre élesebbek lette a gondolataim.

Nem értettem.. hangulattól változó szemek.. irreális gyorsaság (hisz Zayn ma biztos vagyok benne hogy ott állt a kocsim mögött) És az a hihetetlen erő, amivel simán betört egy falat..

A gondolkodásomból egy ág reccsenése zökkentett ki. Biztos csak valami madár.. vagy a szél..

De ekkor Emmett jelent meg előttem. Szinte láttam ahogy ég a szeme.

De meg nyugodtam, hisz ő csak Emmett..

- Szia Bella! –a hangja, annyira más volt. Mély és titokzatos.

Mintha akarna valamit. Zavartan ácsorogtam, sejtésem se volt arról, hogy mit keres itt.

- Hali! –egy röpke mosolyt villantottam felé.

- Mit csinálsz itt, egyedül? –tekintete végig kémlelte az egész testem.

Ez már kicsit furcsa volt..

- Sétálgatok.. tudod milyen jó a friss levegő! –zavartan nevettem el magam. – És te mit keresel erre? –hátrébb léptem egyet, de kis híján el is estem egy mögöttem heverő faágban.

Emmett elnevette magát.

- Bella! Én tulajdon képen hozzád jöttem. –lehelte, miközben közelebb lépett hozzám.

- Hozzám? Mi van Izzy-vel? –döbbenten sütöttem le a szemem.

- Buta Bella! Azt hittem te okosabb vagy! –mosolyogva rázta meg mutató ujját. - Sajnálom! De annyira ellenállhatatlan illatod van! –komolyabbra váltotta a szót, lehunyta szemeit és a levegőbe szagolt. Újabb lépést tett felém, és már a levegő is alig szorult közénk. Fölemelte egy tincsem a hajamból, és finoman megszaglászta. Ekkor vettem észre hogy Emmett teste hófehér, mint Zayn-éké. És a szeme mélyvörös árnyalatban pompázik. Gyöngéden vissza igazította a tincsem hideg ujjaival. Az arcomhoz nyúlt, és kíváncsian végig simított rajta hüvelyk ujjával.  Szerettem volna elrohanni, de valósággal kővé dermedtem. Ekkor halk susogás ütötte meg a fülünket. Emmett elhúzta tőlem  a kezét, de egy lépést se tágított. El fordítottam a fejem és Zayn-t láttam meg mellettünk. Ott állt, mintha bármelyik pillanatban képes lenne védelmezni. Emmett arca elszörnyűködött. Egy gyenge, mégis őrült erővel lökött neki a mögöttem
ágaskodó fának. Neki csapódtam, a bordáimat a tüdőmben éreztem. Szemeim le csukódtak, a számon egy enyhe nyögés csusszant ki. Nem akartam hogy lássák rajtam mennyire fáj, ezért minden erőmet össze szedve Emmett elé akartam állni hogy beolvassak neki. De a földre zuhantam. Eszméletlen fájdalmat éreztem.

Zayn szemében felszökött a düh, ami már ezelőtt is erősen égette Emmett tekintetét. Lassan sétált Emmett felé, közben sűrű pillantásokat vetve rám. Fél kezével emelte fel Emmett-et a nyakánál fogva és neki vágta egy másik fának. Őrületes erő volt benne.

- Emmett! –Zayn hangja filmbe illő volt. Kemény és érdes, de mégis védelmező.

- Már csak te hiányoztál! –Emmett a földről tápászkodott fel, semmi erőfeszítés nélkül nélkül. Én bezzeg itt szenvedek, pedig én sokkal kisebb erővel vágódtam neki a fának. Sűrűn kapkodtam a levegőt és meg próbáltam fel tápászkodni. De semmi eredménnyel.. a végtagjaim nem engedelmeskedtek nekem. Bele kellett törődnöm hogy egy ideig még ücsöröghetek a földön.. ekkor vettem észre hogy Emmett és Zayn farkas szemet néznek egymással, csak néha-néha pislantottak felém. Kifújtam magam, hogy meg tudjak szólalni.

- Ti ismeritek egymást? –hadartam. nagyon meg lepődtem, földre roskadtan zihálva nézelődtem ide oda.

- Bella! Te maragy ki ebből. –Zayn védelmező pillantást vetett rám. Szikrázott köztük a levegő. Zayn háta mögött biztonságban éreztem magam, de még így is zihálva kapkodtam levegő után.

Pillanatokig csak álltak egymással szemben. Két gyönyörű lény.

Úgy néznek ki mintha valami modell bemutató közepéről csöppentek volna ide.

- Felejtsd el! -morogta Zayn ajkait résnyire zártan. Emmett ajkai is beszédre nyíltak, de egy árva szót nem értettem abból amit mondd. Halkan hadarva suttogta, a beszéde morajjá vált.
- Hozzá ne érj még egyszer! –fogait csikorgatva mondta ki végül Zayn.

Emmett vetett rám egy utolsó pillantást, majd eltűnt. Kavarogtak bennem az érzelmek. Nem tudtam féljek-e Emmett-től. Vagy inkább örüljek hogy Zayn mentett meg és most kettesben vagyunk. Apropó Zayn. Honnan a picsából került ide? Lefagytam. Üveges tekintettel pislogtam magam elé a semmibe.

- Bella? Jól vagy? –Zayn a földre ereszkedett mellém és óvatosan végig simított a hátamon. Kirázott a hideg jéghideg érintésétől. Ekkor egy fuvallat söpört el kettőnk közt. A szél felém sodorta Zayn illatát. Azt az isteni illatot! Mélyet szippantottam a levegővé, szemeimet pedig lehunytam. Próbáltam magamba raktározni az illatát. Zayn erőteljesen kémlelte az arcom. Zavarba jöttem, agig bírtam kinyögni valamit a számon.

- Azt hiszem.. kicsit szédülök. –motyogtam, még mindig üveges tekintettel.

- Ülj le! –felsegített a földről és egy farönkhöz vezetett, amire óvatosan ültem le.

Az érintése megint jéghideg volt. Próbáltam nem tudomására adni hogy mindjárt elalélok az érintésétől, de szerintem le lehetett olvasni az arcomról.

- Hogy.. hogy kerültél ide? –kicsit nyugodtabban tudtam rá kérdezni egy újabb furcsa dologra… Mit beszélek? Kicsit nyugodtabban?.. A gyomrom cikázott, a fejem szét durranni készült. Rázott a hideg, bár az nem a furcsa dolgok miatt volt.. inkább Zayn közelségétől.

- Miről beszélsz Bella? Itt voltam Emmett mellet végig. –hitetlenkedve rázta meg a fejét.

- Nem! Egy pillanat alatt itt teremtél! Mintha tudtad volna hogy bajban vagyok. Hogy? Mégis hogy csináltad? –a mellkasomat fogva lihegtem. A fájdalomtól sűrűn szisszentem fel.

- Nem voltam elég gyors. El is késhettem volna.. –maga elé bámult, és bűnbánóan megrázta a fejét. Majd rám nézett, ahogy szenvedek.

- Nagyon fáj? –rám emelte azokat a gyönyörű kezeit, amitől a hideg vert.  Talán enyhített is a fájdalmamon. Bár nem tudtam eldönteni mit érzek. Minden volt bennem.

- Nem! Túlélem! –egy enyhe mosoly hagyta el a számat. Zayn pedig csak elszörnyülködött és továbbra is engem kémlelt.

- Nagyon erős vagy.. hogy csináltad?

- Már megint ez a kérdés? Hogy csináltam? –megrázta a fejét nevetve.

- Zayn! Kérlek mondd el! –kérlelő pillantással rebegtettem a szempilláim. Ezen persze elnevette magát.

- Sokat szoktam edzeni. –egyszerűen jelentette ki.

Végül is teljesen logikus volt a magyarázata.. de ez akkor is lehetetlen.

Egyre jobban izgatott a kíváncsiság.. mi ennek a fiúnak a titka?

De most inkább rá hagytam a dolgot. Percekig csak ücsörögtünk egymás mellett, és azt vettem észre hogy már nem is fáj semmim. Zayn erősen gondolkozott valamin, majd hirtelen fel pattant mellőlem.

- Haza viszlek! –felém nyújtotta kezeit, én pedig rögtön elfogadtam.

 Látván a lelkesedésemet, az arcára hatalmas mosoly ült.

Az erdei úton botorkáztunk kifelé. Én persze majdnem minden egyes lépésemnél orra estem, míg Zayn könnyedén oldotta meg a faágak és gyökerek akadályát, így ideje is volt arra hogy párszor kiröhögjön. Mellette még a levegőt is máshogy vettem. Teljesen elkápráztat. Az viszont idegesít hogy annyira nézegeti az arcomat.. És hogy annyira bonyolult eligazodni rajta. A gondolatok a fejemben nem akartak megszűnni. Emmett arca ott lebegett előttem, és szinte hallottam a szívem heves verését közben. Mind össze félóra séta és már a házunk előtt ácsorogtunk.

- Hát köszi még egyszer hogy meg mentettél, és hogy haza kísértél! –zavartan mosolyogtam Zayn-re, akinek az arca teljesen nyugodt volt. És a szeme sötét barnán csillogott. Akkor vettem csak észre hogy közben teljesen besötétedet. A holdfény tökéletesen világította meg sápad bőrét.

- Semmiség! Figyelj Bella.. nem kéne jóban lennünk. –moromogta.

- Mi? Hát erről szólhattál volna hamarabb is! –fintorogtam. Nem! Az lehetetlen! Annyira nehéz hozzá közel kerülni.. és most hogy talán kicsit sikerült, nem kéne jóban lennünk?

- Komolyan Bella! Messziről kerülj engem el! –a hangja kemény volt, és komoly. A következő másodpercben már nem láttam őt magam előtt. Eltűnt. „Nem kéne jóban lennünk” csengett vissza a fejemben a hangja. A lábaim a földbe gyökereztek. Nem bírtam meg mozdulni. A szívem hevesen dobogni kezdett, a szemeim pedig kitágultak. Elment.. azzal a mondattal hogy messziről kerüljem el. Ez az eszméletlen gyorsaság.. meg az erő.. kezd össze állni a kép a fejemben. De még nem vagyok benne biztos.. lehet hogy hülyeség! Sőt biztos. Meghűlve totyogtam be a bejárati ajtónkon. Egyenesen az emeletre indultam. Próbáltam nem Izzy tudomására adni hogy haza értem. Halkan lopóztam be a szobámba is.

Minden erőmmel azon voltam hogy kiverjem a fejemből Emmett-et… vajon mit akart? Elképzelésem sincs.. Majd sorra vettem a jeleket.

Először is: Őrületes erő. (amit még minden napos gyúrással se lehet így kifejleszteni, tehát Zayn tutira kamuzott)

Másodszor: Hihetetlen gyorsaság.

Harmadszor pedig a megjelenése: Sápad bőr, változó szemek, hideg érintés.

Miközben a tényeket vettem sorra, fél szememmel folyton a laptopom-at pásztáztam, majd egy kis öngyőzködés után bekapcsoltam.

A böngészőt pillanatok alatt behozta. És egyetlen egy szót pötyögtem be: Vámpír.

Ne röhögjetek ki! Tudom hogy, totál hülyeségnek hangzik! De a jelek, bizonyítékok csak ehhez a szóhoz vezetnek.  Mivel azért rám is ragadtak azokból a filmekből, mint például az Alkonyat.  Tudom.. az csak mese... de.. de mi van ha mégse? ha nem csak mese.. ha nekem is az a sors jutott mint a híres Bella Swan-nak. Aki beleszeretett egy gyönyörű vámpírba. Badarság. -mondogattam magamnak. Az első találatra rögtön rá is kattintottam.

~4.rész

Sziasztok!! meg hoztam az új részt :)) remélem tetszeni fog! jó olvasgatást! össze tudjuk hozni a 15 komit? :$

 Izzy még nem volt otthon. Aminek nem tudtam hogy örüljek, vagy ne. Idegesen baktattam fel a szobámig. A kocsi kulcsot a farmer zsebembe csúsztattam. A

furcsa, meg magyarázhatatlan gondolataim miatt úgy éreztem szét durran a fejem. Nem tudtam hova tenni ezt a kis „konfliktust”. Nem értettem.. szinte biztos voltam benne hogy velem van a baj. Zayn egész egyszerűen utál. De a szemszín változások.. Harry forró teste.. fogalmam sem volt hogy mi történhetett. A szív verésem ahogy felértem a szobámba, nyugodni kezdett. Aminek örültem, mert legalább attól már nem kellett féltem hogy szívinfarktust fogok kapni.Egy ésszerű megoldásra jutottam: Ki kell derítenem mi van a srácokkal! Lehet hogy mégis jól jött hogy elhoztam a laptopom. 

Két szót pötyögtem be a keresőbe: One Direction. Több millió találat.. 

mekkora sztárok voltak. És csak így ott hagyták azt az életet? Ezért? Ezért a York nevű valamiért? A szemem versenyt futott a sorok közt. 

„ Harry Styles, Louis Tomlinson, Liam Payne, Zayn Malik és Niall Horan az x-faktorban tűntek fel, külön-külön. A srácok bandába kerültek és igen jól össze szoktak. Már szinte testvérek” –ezt eddig én is tudtam. tovább böngészgettem és meg találtam amit kerestem. 

„ A One Direction szép fiúi váratlan módon eltűntek. Senki nem tud róluk semmit. A hatalmas rajongó tábor pánikban. A világ legnagyobb fiú bandája fel oszlott. Júlisus.1.-je, minden esetre tragikus napnak van el könyvelve a történelemben” –igen ezt is mesélte Harry.. Váratlan módon tűntek el? .. nekem ez nem tiszta. Zayn miért lehet rám mérges? Semmit nem csináltam..  meg bántani akart? És a szeme.. nem tudtam másra gondolni. Csak arra ahogy Zayn áll előttem és az életemre tör. Meg persze Harry pirosan villogó szemeire. Itt valami nincs rendben.. és egyre jobban izgat mi van a dolgok mögött valójában. A következtetésem nem volt valami frappáns. De azt tudtam hogy addig nem hagyom annyiban ezt a dolgot amíg meg nem tudom azt a bizonyos „titkot”.

***

A következő nap egy örökké valóságnak tűnt. Se Harry.. se Zayn.. és a One Direction többi tagja sem jelent meg az iskolában. Pedig merő fényes nap sütés világított York összes utcájában. Ami lássuk be, nagy szó! Mindenki sütkérezett a napon. Gondolom mindenkinek kivételes alkalom a mai.

De a srácok.. sehol.. egész egyszerűen mintha eltűntek volna. Valahol bujkált egy kósza gondolatom. Mi van ha.. a fiúk.. össze verekedtek. Vagy valami baj történt velük… Nem! Az nem lehet! -csitítottam a gondolataim. Minden világos. Zayn utál.. És a kérdés nem lappangott el bennem : Miért?. Szerettem volna azt hinni álmodok. De a tény hogy a srácok nincsenek iskolában csak erősítette a gondolatom, hogy bizony valós volt a tegnapi afférunk. Még nem is beszéltünk. Nem bánthattam meg semmivel. A kíváncsiságom egyre jobban idegesített. Olyan egyszerű lenne, ha ezt csak el kéne felejteni. De nem igazán olyan dolog amit egyik napról a másikra a tudat alattim mélyére tudnék söpörni.

Matek órán Jessy mellett ültem és valami érthetetlen szöveget magyarázott hogy majd lesz egy kirándulás.. a helyi erdőbe szeretnének menni sátorozni. Én is kaptam egy meghívást, de semmi kedvem velük menni.. Minden esetre egy „majd meglátom” volt a válaszom. Spanyol órán egy srác mellett ültem. Már találkoztam vele, Jessy-nek nagyon jó barátja, ő is ott lesz a kiránduláson. És pontosan emlékszem a nevére: James.

Menzán egyedül ültem, ott ahol Harry-vel szoktunk. Bambán bámultam ki a fejemből és egy falat sem csúszott le a torkomon. Minden szempár megbámult. Ami különösebben nem érdekelt.. most senki nem érdekelt. Csak Harry, Zayn, Liam, Louis és Niall. Csak rájuk tudtam gondolni.

Reménykedtem hogy egyszer csak besétálnak a menzára. De nem jöttek.

Egész idő alatt ott volt bennem a vágy, hogy beszélhetek velük.

A nap többi része körülbelül ugyan így telt. Az utolsó órám Biológia volt. Alig vártam a megmentő csengőt, hogy rohanhassak ki az én drága kocsimhoz. Még mindig a kocsimban éreztem magamat csak biztonságban. Üveges tekintettel bámultam ki a szélvédőn. Próbáltam feledésbe vetni ezt a szörnyű napot. A nap még mindig sütött, igaz már csak halvány sugarak törtek be a kocsim ablakain. A zsebembe nyúltam a slussz kulcsért. Amikor a vissza pillantó tükörben Zayn-t pillantottam meg. Nem hittem a szememnek. Villám gyorsasággal hátra fordultam, hogy meg állapítsam hogy tényleg ott van-e, vagy csak már képzelődök.. A hátsó szélvédőn keresztül kémleltem Zayn-t. De ő már nem volt ott, ahol az előbb. Ki akartam szállni a kocsiból.. utána rohanni. Meg keresni.

A testem meghűlt, és már a sírás kerülgetett amikor a fejemben meg csendült egy hang. A hang, amit már annyiszor hallottam. Mindig megszólal ha valami rosszat akarok tenni. Ha Izzy-vel veszekszek, ha a menekülésen jár az agyam. Ha a kést tartom a kezemben, az ereimre törve.

Ez az a hang, ami segített abban, hogy ne adjam fel, de azért hülyeséget se műveljek. Tehát ez a hang szólt megint hozzám.

„-Bella!” –suttogta angyali hangon. „–Ne tedd! Úgy is vissza jön!” –lehelte a gondolataim közé könnyedén. A hang újra meg mentett. Mert a következő pillanatba újra a vissza pillantó tükörbe keveredett a tekintetem. És egy kisbusz suhant el a kocsimtól körülbelül 2 centire. Ha kiszállok, most elüt az a kocsi.. A mellkasomhoz kaptam és sűrűn kapkodtam levegő után.

Képzelődök itt össze vissza.. annyira gyors nem lehet hogy az egyik pillanatban itt van, a másikban  meg látótávolságomon kívül..

Homlokomra emeltem jéghideg kezem, remélve hogy ez megnyugtat.

Indítottam a kocsim motorját és ki ügyeskedtem magam a parkolóból. Haza felé végig idegesen szorongattam a kormányt.

~3.rész

Sziasztook!! áhh most kezdtem azt a blogot és máris jó sokan komiztok! :)) köszönöm! meg is hoztam az új részt :)) remélem tetszeni fog :D 5-10 komi és jön az új rész :))

Ekkor újra a négy srácra pillantottam, majd Harry-re. Annyira különböznek.. Zayn, Liam, Niall és Louis kréta fehér. Harry pedig kipirult. Harry vidám.. ők pedig, olyan komorak.Harry nem is válaszolt a kérdésemre.Az arcán csalódottság és bánat tükröződött. Sajnáltam őt. Csupa szív srác és így egyedül maradt? ..
A következő órám angol lesz csak ugyan a hármas épületben. Lassan kezdem megszokni a rohangálást. Szerencsére volt ott egy csaj akit már ismertem, matekon is mellette ülök. Akkor lépett be a terembe Mr.Morgan a tanár, őt pedig szorosan követve a volt One Direction. Nem tudom hogy hívjam őket.. Valamit nagyon beszéltek a tanárral. Majd Mr.Morgan csöndre intette őket és a helyükre küldte.

Ekkor nézett rám először Zayn Malik. Fekete szemei szinte perzseltek.

Egész órán őt néztem, meg persze a többi srácot. Annyira tökéletesek voltak. Nagyon neheze telt el az óra. Semmit nem értettem abból amit tanultunk, talán azért mert nem is figyeltem. A pad társam nevét viszont meg tudtam. Jessy. Aranyos lány. Beszédes, csak úgy mint Harry.

Az óra végén, Zayn szó szerint kirohant a teremből. Nagyon gyors volt.

Én ennél jóval lassabban vánszorogtam ki a teremből.

Az ajtónál már Harry várt, nagy lazán támaszkodott a falnak. Egészen a kocsimig kísért, meglehetősen csendben volt. Egészen addig amíg meg nem látta Zayn kocsiját egy fekete Rover.

- Bella nagyon vigyázz magadra itt York-ban! –aggódó hangja meg ijesztett. végül is Mi lehet annyira szörnyű ebben a zöld porfészekben? Minden esetre meg nyugtató pillantást vetettem rá.

Harry arcára újra derűs mosoly ült, és vidáman megölelt.

A teste forró volt, mintha láza lenne. Furcsa volt… Ebben az unalmas kis városban egyre több az aggasztó dolog. Majd beültem a kocsimba.

Eddig a kocsim az egyetlen olyan hely ahol biztonságban érzem magam a nedves időtől. Indítottam a motort és lassan kitolattam a parkolóból. Hazafelé menet egész úton próbáltam megfejten Zayn-ék titkát. Biztos voltam benne hogy Harry tudja, sőt ő is a rész ennek a titoknak.

A következő nap jobb volt. Jobb volt mert tudtam mire számíthatok. Harry végig kísérgetett minden órámra, ahová csak tudott. Jessy-vel pedig egyre jobban elvagyok.  A menzán már hárman ebédeltünk. Vagyis négyen, mert Jessy hívott hozzánk még egy srácot.

Biosz-on Harry mellett ültem, csak úgy mint tegnap. Meglehetősen jól el voltunk, még ha ki is készítettük ezzel Mrs. Swan-t.

Harry számomra a biztonságot nyújtó jó barát. Nem is tudom mit csinálnék nélküle. Angol órán megint Zayn-t nézegettem. De ő meglehetősen ideges volt ettől. A szeme teljesen más színű volt. Tegnap fekete, ma pedig világos barna. Egész órán szorongott. Idegesen markolgatta a tollát. Liam pedig úgy figyelt engem mint aki fel akarna falni. Ez elég kellemetlen volt. Óra után megint Harry várt rám. 

- Bella beszélnünk kell! –vészjósló szemeiből ítélve nem vártam semmi jót. A csuklómnál fogva vezetett el a folyosó másik végére, ahol senki sem volt. Harry szemei vörösesen csillogtak. Érti ezt valaki? Eddig borostyán kő zöld szemei csaknem pirossá váltak.

- Veszélyben vagy! –halkan, rekedt hangon suttogta.

A szemem üvegesen bámulta Harry arcát.

- Harry vidd innen Bellát! –Egy mély hangot hallottam csak, képet nem kaptam hozzá.. Majd egyszer csak Zayn-t pillantottam meg. Előttem állt, mereven mint egy kőszobor. És a szeme újra fekete volt.  Kinyújtotta a karját ökölbe szorított kezével bele ütött a falba, ami azon nyomban betört. Egy hatalmas lyuk tátongott a falban. Nehezen vette a levegőt, szemében lángolt a tűz.

Zayn nagyon ellenszenvesnek tűnt.. és minden bizonnyal az is volt.

- Zayn nyugi! –Liam került elő Zayn háta mögül. Ekkor láttam meg a másik két fiút, Niall-t és Louis-t is. Nem értettem mi van. Mozdulatlanul álltam Zayn előtt. Harry azt mondta veszélyben vagyok, de én nem éreztem úgy.

- Ne nyúlj hozzá! –Harry arrébb lökött és ő került Zayn-nel szembe.

- Azt nem te döntöd el! –akkor hallottam először Zayn hangját.

Mély és szexy volt. Harry vicsorgott, és vadállati hangok törtek elő a torkából. Zayn pedig ellőre szökkent és támadó állásba lendült.

- Zayn nem bánthatod! Tudod jól! –Liam próbálta le nyugtatni Zayn-t.

Ami sikerült is neki. Zayn szeme egyik pillanatról a másikra váltott át feketéről karamell színűre. Nem mondanám hogy ijesztő volt.. inkább bizarr.

- Bella menj el! –parancsolt rám Niall. Pff.. azt hiszi majd engedelmeskedek neki? Hol él ez?

De akkor Harry is rám nézett világító piros szemeivel, ettől össze szorult a gyomrom és hevesebben vert a szívem. Inkább mégis csak a hátrálás választottam.

- Fejezzétek be! Meg fognak titeket látni! – a két srác közé Liam férkőzött be. Harry teste forrt, míg Zayn-é hidegséget sugárzott.

A pupilláim ki tágultak és hitetlenkedve bámultam magam elé.

Még lett volna egy testnevelés órám. De ezek után?

A folyosón mint a szél, úgy futottam végig. Majd egyenesen a parkolóba. De mire oda értem már Liam várt rám.

- Bella! –kezét min a rendőrök, amikor meg állítják a forgalmat mutatta fel. Össze rándult a testem. Hirtelen remegni kezdtem, valami melegséget éreztem a testemben. Rázott a hideg. Olyan volt.. mintha félnék.. pedig én olyat nem csinálok! Mintha valaki irányítaná az érzéseimet. A kocsimhoz simultam, Liam pedig be tartotta a három lépésnyi távolságot.

- Semmi baj! A fiúk, csak szórakoztak.. tudod mióta feloszlott a banda.. meg változtunk. –kezét maga mellé szorította és bársonyos hangon szólt hozzám. Érthető magyarázat.. de nekem ez kevés! Tudtam hogy hazudik.. az igazat akartam tudni!

Liam nem mondott semmit, csak elsétált. Villám gyorsan beültem a kocsimba. A levegőt zihálva vettem. Majd elfordítottam a slusszkulcsot és padlógázzal siettem haza. Biztos voltam benne hogy csak a sok zöld, nedves, York-i levegő ártott meg máris nekem.

~2.rész

Sziasztook!! köszönöm a komikat :33 meg is hoztam a 2.részt :)) remélem tetszeni fog :)) Minimum 5 komi és jön a kövi rész :)) #A történet nem teljesen olyan lesz mint az Alkonyat! csak nagyon hasonló :))#

- Akkor Bella! –mosolygott a srác. –Én Harry vagyok! –ki emelte a zsebéből a kezét és és felém nyújtotta. Kezet ráztunk majd váratlanul meg is ölelt. Itt mindenki ilyen ölelgetős? Fura volt..
- Segíthetek valamiben? –mint egy kis cserkész.. de komolyan..

- Az jó lenne! Nem tudod hol vehetem át az óra rendem?

- A folyosó végén jobbra van a titkárság! Elkísérlek! –még nagyobb lett az arcán a mosoly és boldogan indult el velem. Hát egy barátom már úgy látom van.. A titkárság ajtajára nagy betűkkel volt kiírva: TITKÁRSÁGI IRODA. Hát ezt lehet magamtól is megtaláltam volna.

Az ajtón belépve egy fekete hajú nőci ült az asztalnál, ahol egy halom papír kupac hevert.

- Izabella! –intett a nő. Hát itt mindenki tudja hogy jövök? York kevés lakossága közt hamar terjed a hír.

- Jó napot! –vissza intettem.

- itt az óra rended és Harry majd el igazít! –fel se nézett az iratokról csak a kezembe nyomott egy lapot amire nyomtatva volt az óra rendem.

- Köszönöm. –már nyugalommal mondtam. Nem lesz itt semmi baj! Harry majd el igazít..

Ki sétáltunk az irodából. Harry egy nagy mosolyt villantott. Remek.. megint beszélni fog..

- Hol lesz az első órád? –mondtam hogy beszélni fog..

- öhm.. Biosz a 3.-épületben. –próbáltam magamból kiszorítani egy csöppnyi mosolyt, kisebb-nagyobb sikerrel.

Erre a mondatomra a körülöttünk ácsorgó 20 ember rögtön rám szegezte a tekintetét.

- Nekem is! Akkor megyünk együtt? –Harry arca derűs volt és vidám.

- Persze! – óvatosan mondtam, mivel mindenki rám meresztette kíváncsi tekintetét. Harry boldogan bolintott, majd magára kapta a dzsekijét. Neki vágtunk a nedves, nyirkos időnek. Harry haját csak úgy fújkálta a szél, mulatságos volt. A hármas épületben világosság és meleg volt, amitől kicsit jobb kedvem lett.

A terem tágas volt, fa padokon ültek a diákok és várták a tanár érkezését. Harry a helyére sietett és intett hogy üljek mellé. Hát jó..

Nem értettem miért bámul mindenki engem.. ebbe a suliba sose jön új gyerek? De azzal együtt Harry-t is bámulták, amit még jobban nem értettem.

- Figyu Harry! Itt mindenki ilyen kíváncsi? –Harry felé fordultam és közömbösen tettem fel a kérdést.

- Nem! –elnevette magát. – Csak azért néznek ennyire mert velem vagy. –ezt úgy mondta mintha akkora híresség lenne..

Meglepődve ráztam meg a fejem és előre fordultam.

Bejött a tanár és elkezdte az órát. A délelőtt többi rész nagyjából ugyan így telt. Igaz nem minden órára Harry-vel mentem. De minden órán volt néhány bátrabb, aki meg kérdezte miért jöttem York-ba. Ezekre a kérdésekre egy „London túl nagy!”-ot válaszoltam. Ezzel szemben York meg túl kicsi… Semmi kedvem nem volt nekik ecsetelni az elmúlt fél évem történetét.

Délben amikor el indultam a menzára Harry csatlakozott hozzám.

Szokása szerint fecseget.. már meg sem lepődtem..

Kettesben ültünk le egy asztalhoz. És továbbra is mindenki minket bámult. Kezdem azt hinni nem Harry a megfelelő ember akivel társalognom kéne.. De jó fej srác! Annak ellenére hogy túl közvetlen.

- És hogy tetszik York? –váratlanul tette fel a kérdést, mert eddig csak a francia óráról csacsogott.

- Hát.. nedves.. –morfondíroztam.

Harry ezen elnevette magát.

Ekkor láttam meg őket először. A menza másik végében ültek, négyen. Beszélgettek, a tálcán ugyan ott volt előttük az ennivalóval, de egy falatot sem ettek belőle. Tüzetesen szemügyre vettem őket. Mivel rám se néztek, így nyugodtan nézhettem őket. Nem kellet félnem hogy a szemem egy másik kíváncsi szempárba ütközik.

Mind a négyüknek fehér volt a bőre. Ennyiben hasonlítottak. Na meg abban hogy eszméletlen helyesek! A négy fiú közül az egyiknek szőke, rövid haja és karamell barna szeme. A másiknak barna, lenyalt haja, és a ruhája meg lehetősen feltűnő, csíkos póló és piros gatya.

A harmadik magasabb volt, és szintén barna hajjal büszkélkedett. Karamell barna szemei és izmos teste, minden lány álmai közé sorolható. Ekkor vettem észre hogy nekik hármójuknak a szeme színe is egyezik, karamell barna. A negyedik. Ő volt a legérdekesebb. Számomra biztos.

Sötétbarna zselézett haja volt, mintha most lépett volna ki egy hajzselé reklámból. Szinte fekete szem párjai csábítóan meredtek a tálcájára.

- Mit nézel? –Harry rekedtes hangon szólalt meg és kezével a szemem előtt integetett.

- Ők meg kik? –levettem a négy srácról a szemem és egyenesen Harry zöld szemeibe néztem.

- A One Direction egy része.. Legalább is régen az volt. –a hangja meg keményedett és érdes lett, már-már keserűség is volt benne.

- Mi? –értetlenül néztem rá. Homlokomat össze ráncolva vártam a magyarázatot.

- Brit fiúbanda, Július elsején oszlott föl. Akkor jöttek ide. –Harry totál le volt törve, és mint ha egy rém mesét kéne elmondania, úgy magyarázott. Ekkor jöttem rá hogy még én is ismerem ezt a fiúbandát. Nagyon híresek voltak. Nem tudtam hogy feloszlott.

- De ők nem öten voltak?

- De.. –még keserűbb, bánkódó lett. És akkor beugrott.. Harry az ötödik.. rá különösen emlékeztem, a göndör haja elég mélybenyomást tud kelteni.

- Oh.. sajnálom! –leszegtem a fejem az asztalra.

Július elsején oszlott fel? Akkor történt a mi családi tragédiánk is.. véletlen egybe esés..

- A szőke hajú Niall Horan, a banda „ír manója” volt –kezével gondolat jeleket rajzolt a levegőbe. – és imád enni –ezt már kicsit nevetve monda. – A csíkos, Louis Tomlinson, mr.móka mester.A mellette üllő srác Liam Payne, a banda szíve. És a srác akit annyira nézel, ő Zayn Malik. Rosszfiús külső és megnyerő tekintet. –Harry a kólás üveget szorongatta a kezében.

- És miért nem vagy velük? –tudom, hogy kíváncsi vagyok.. de ezt tudnom kellett.