~2.rész

Sziasztook!! köszönöm a komikat :33 meg is hoztam a 2.részt :)) remélem tetszeni fog :)) Minimum 5 komi és jön a kövi rész :)) #A történet nem teljesen olyan lesz mint az Alkonyat! csak nagyon hasonló :))#

- Akkor Bella! –mosolygott a srác. –Én Harry vagyok! –ki emelte a zsebéből a kezét és és felém nyújtotta. Kezet ráztunk majd váratlanul meg is ölelt. Itt mindenki ilyen ölelgetős? Fura volt..
- Segíthetek valamiben? –mint egy kis cserkész.. de komolyan..

- Az jó lenne! Nem tudod hol vehetem át az óra rendem?

- A folyosó végén jobbra van a titkárság! Elkísérlek! –még nagyobb lett az arcán a mosoly és boldogan indult el velem. Hát egy barátom már úgy látom van.. A titkárság ajtajára nagy betűkkel volt kiírva: TITKÁRSÁGI IRODA. Hát ezt lehet magamtól is megtaláltam volna.

Az ajtón belépve egy fekete hajú nőci ült az asztalnál, ahol egy halom papír kupac hevert.

- Izabella! –intett a nő. Hát itt mindenki tudja hogy jövök? York kevés lakossága közt hamar terjed a hír.

- Jó napot! –vissza intettem.

- itt az óra rended és Harry majd el igazít! –fel se nézett az iratokról csak a kezembe nyomott egy lapot amire nyomtatva volt az óra rendem.

- Köszönöm. –már nyugalommal mondtam. Nem lesz itt semmi baj! Harry majd el igazít..

Ki sétáltunk az irodából. Harry egy nagy mosolyt villantott. Remek.. megint beszélni fog..

- Hol lesz az első órád? –mondtam hogy beszélni fog..

- öhm.. Biosz a 3.-épületben. –próbáltam magamból kiszorítani egy csöppnyi mosolyt, kisebb-nagyobb sikerrel.

Erre a mondatomra a körülöttünk ácsorgó 20 ember rögtön rám szegezte a tekintetét.

- Nekem is! Akkor megyünk együtt? –Harry arca derűs volt és vidám.

- Persze! – óvatosan mondtam, mivel mindenki rám meresztette kíváncsi tekintetét. Harry boldogan bolintott, majd magára kapta a dzsekijét. Neki vágtunk a nedves, nyirkos időnek. Harry haját csak úgy fújkálta a szél, mulatságos volt. A hármas épületben világosság és meleg volt, amitől kicsit jobb kedvem lett.

A terem tágas volt, fa padokon ültek a diákok és várták a tanár érkezését. Harry a helyére sietett és intett hogy üljek mellé. Hát jó..

Nem értettem miért bámul mindenki engem.. ebbe a suliba sose jön új gyerek? De azzal együtt Harry-t is bámulták, amit még jobban nem értettem.

- Figyu Harry! Itt mindenki ilyen kíváncsi? –Harry felé fordultam és közömbösen tettem fel a kérdést.

- Nem! –elnevette magát. – Csak azért néznek ennyire mert velem vagy. –ezt úgy mondta mintha akkora híresség lenne..

Meglepődve ráztam meg a fejem és előre fordultam.

Bejött a tanár és elkezdte az órát. A délelőtt többi rész nagyjából ugyan így telt. Igaz nem minden órára Harry-vel mentem. De minden órán volt néhány bátrabb, aki meg kérdezte miért jöttem York-ba. Ezekre a kérdésekre egy „London túl nagy!”-ot válaszoltam. Ezzel szemben York meg túl kicsi… Semmi kedvem nem volt nekik ecsetelni az elmúlt fél évem történetét.

Délben amikor el indultam a menzára Harry csatlakozott hozzám.

Szokása szerint fecseget.. már meg sem lepődtem..

Kettesben ültünk le egy asztalhoz. És továbbra is mindenki minket bámult. Kezdem azt hinni nem Harry a megfelelő ember akivel társalognom kéne.. De jó fej srác! Annak ellenére hogy túl közvetlen.

- És hogy tetszik York? –váratlanul tette fel a kérdést, mert eddig csak a francia óráról csacsogott.

- Hát.. nedves.. –morfondíroztam.

Harry ezen elnevette magát.

Ekkor láttam meg őket először. A menza másik végében ültek, négyen. Beszélgettek, a tálcán ugyan ott volt előttük az ennivalóval, de egy falatot sem ettek belőle. Tüzetesen szemügyre vettem őket. Mivel rám se néztek, így nyugodtan nézhettem őket. Nem kellet félnem hogy a szemem egy másik kíváncsi szempárba ütközik.

Mind a négyüknek fehér volt a bőre. Ennyiben hasonlítottak. Na meg abban hogy eszméletlen helyesek! A négy fiú közül az egyiknek szőke, rövid haja és karamell barna szeme. A másiknak barna, lenyalt haja, és a ruhája meg lehetősen feltűnő, csíkos póló és piros gatya.

A harmadik magasabb volt, és szintén barna hajjal büszkélkedett. Karamell barna szemei és izmos teste, minden lány álmai közé sorolható. Ekkor vettem észre hogy nekik hármójuknak a szeme színe is egyezik, karamell barna. A negyedik. Ő volt a legérdekesebb. Számomra biztos.

Sötétbarna zselézett haja volt, mintha most lépett volna ki egy hajzselé reklámból. Szinte fekete szem párjai csábítóan meredtek a tálcájára.

- Mit nézel? –Harry rekedtes hangon szólalt meg és kezével a szemem előtt integetett.

- Ők meg kik? –levettem a négy srácról a szemem és egyenesen Harry zöld szemeibe néztem.

- A One Direction egy része.. Legalább is régen az volt. –a hangja meg keményedett és érdes lett, már-már keserűség is volt benne.

- Mi? –értetlenül néztem rá. Homlokomat össze ráncolva vártam a magyarázatot.

- Brit fiúbanda, Július elsején oszlott föl. Akkor jöttek ide. –Harry totál le volt törve, és mint ha egy rém mesét kéne elmondania, úgy magyarázott. Ekkor jöttem rá hogy még én is ismerem ezt a fiúbandát. Nagyon híresek voltak. Nem tudtam hogy feloszlott.

- De ők nem öten voltak?

- De.. –még keserűbb, bánkódó lett. És akkor beugrott.. Harry az ötödik.. rá különösen emlékeztem, a göndör haja elég mélybenyomást tud kelteni.

- Oh.. sajnálom! –leszegtem a fejem az asztalra.

Július elsején oszlott fel? Akkor történt a mi családi tragédiánk is.. véletlen egybe esés..

- A szőke hajú Niall Horan, a banda „ír manója” volt –kezével gondolat jeleket rajzolt a levegőbe. – és imád enni –ezt már kicsit nevetve monda. – A csíkos, Louis Tomlinson, mr.móka mester.A mellette üllő srác Liam Payne, a banda szíve. És a srác akit annyira nézel, ő Zayn Malik. Rosszfiús külső és megnyerő tekintet. –Harry a kólás üveget szorongatta a kezében.

- És miért nem vagy velük? –tudom, hogy kíváncsi vagyok.. de ezt tudnom kellett.

~1.rész

 Sziasztook! meg hoztam az első részt! :)) remélem tetszeni fog! 5 komi után hozom az új részt :)) jó olvasgatást! :))

 Londontól 5 órás autókázás várt ránk Leeds-ig, és még sok keresgélés mire meg találtuk a York nevezetű kis várost. A szívem szakadt meg ahogy láttam az ablak üvegen keresztül távolodni London-t. York egy Leeds-hez közeleső, jelentéktelen kis város. Izzy szúrta ki magának még régebben, ő szereti a nyugalmat. London is elég esős, nedves hely.  De York-ban jóformán mindig felhős az ég.. Nem is értem hogy lehet ott lakni. Mikor odaértünk is szakadt az eső, ez máshogy nem is lehetne.. York túlságosan zöld. Minden mohába van burkolózva. A főutcán ácsorgott az új házunk.. elég  takaros kis ház. Mind össze 2 hálószobás, és egy fürdőn kell osztozkodnunk.. De hát csak túl élem valahogy. Kétszer kellett fordulnom hogy behordjam a kocsiból a cuccaimat, a szobámba, ami az emeleten volt. Izzy-nek ez már nem ment olyan könnyen.. az ő cuccainak ez a ház túl kicsi.. A ház egyébként tetszett. A falak barackvirág színűre voltak mázolva. Sok sárga szín volt, így egy kis napfényt lopva a házba. A szobám pirosra kent falai közt, mind össze egy francia ágy és egy íróasztal figyelt.

A poros asztalra került az én laptopom, amit még anya vett nekem a 16. születés napomra. És csak azért hoztam magammal, hátha csak neten keresztül láthatok ezentúl napsütést.. Az ablakom a fő útra nézett, ahol a mercedes-benz-sl-500 –as kocsink állt. Kezdem azt hinni ez a kocsi túl feltűnő lesz ebben a városban.

- BELLA! Gyere enni! –Izzy kiáltott a konyhából. Ami kapóra jött, mert éhen halok! A lépcsőn leszaladva meg éreztem a melegszendvics illatát. Az asztalon már megterítve pihent az 5 barnára sült melegszendvics. Csöndben ültünk le enni.

- holnap elvigyelek a suliba? –Izzy nagy lelkű ajánlatával törte meg a csöndet.

- Nem kell! Még csak az kéne! –fintorogva haraptam bele a melegszendvicsbe. Izzy mérgesen nézett rám és elvette előlem a tányért.

- Van egy meglepetésem! –kacsintott egyet a jobb szemével és fel állt a székről. Kifelé vette az irányt. Intett hogy menjek én is. Remek! Az esőt már láttam! Milyen meglepetés lehet kint a szakadó esőben? Minden esetre én is elindultam. A küszöbön kilépve egy szürke csillogó volvó várt.

- Ez az enyém? –kitágultak pupilláim. Izzy meg csak bólintott egyet.

Szuper! Örültem a kocsinak, mert őszintén szólva nem akartam gyalog menni a suliba, de azt se akartam hogy Izzy fuvarozzon.

- Köszönöm!

Izzy csak legyintett egyet és megölelt. Ekkor már zavart hogy csurom víz lettem, ezért vissza siettem a házba. Amúgy se volt már más dolgom, mint megfürödni és ágyba bújni. Amit hamar meg is tettem.

A régi ágyneműmet hoztam magammal, baba rózsaszín. Pedig igazán nem szeretem ezt a színt. De annyira jó illata volt, vissza idézte a régi emlékeket. Anya és Apa most biztos örülne.

A holnaptól rettegtem. Az első nap a suliban.. senkit sem ismerek, és még csak azt se tudom hol van az iskola.

Nyugi Bella! Minden rendben lesz! –ezekkel a szavakkal ringattam magam álomba. 

Január 7.-ei reggel szokás szerint esett az eső. Vagyis most csak szemerkélt. Kilestem az ablakon hogy megnézzem Izzy elment-e már.

A mercédesz már nem parkolt a ház előtt. Izzy a helyi rendőrségen fog dolgozni, mint titkár nő. Nem tudom hogy fogja kibírni..

A kicsit kopott, fekete farmeremet és egy türkiz kék pólót kaptam magamra. Bekanalaztam egy tál zabpelyhet. És jöttek a szokásos dolgok: fogmosás, fésülködés stb. Mikor mindent el intéztem boldogan akasztottam le a kis szögről az új autóm kulcsát.

A kocsi a ház előtt, a sárban parkolt. Át ügyeskedem magamat a tócsákon és sikeresen beültem a Volvo-ba. Még új illata volt. És különösen száraz és meleg volt benne a levegő. Jobb mint kint a nedves időben. Pár percig gyönyörködtem a csodás kocsiban, aztán gyújtást adtam rá és kikanyarodtam a ház elől. Az iskolát hamarabb meg találtam, mint az reméltem. A fő út mellett volt, mint minden főbb épület. Az iskola parkolóban egy jó autó se állt. Köztük feltűnő volt az én Volvo-m.. majd azt gondolják megjött a városi csaj.. Túl sokat foglalkozok azzal hogy mások mit gondolnak.. ez beteges.. A suli egyszerű volt. Téglából épült sima suli. 3 épületből állt. Az 1.-es épületben voltak a legfőbb órák, mint a matek.. a 2.-es épületben a menza és a tesi terem. A 3.-épületben a szakköröket és egyéb órákat tartottak. Hát nekem ez bonyolult.. Örültem hogy be tudtam állni a parkolóba.

A főbejáratnál próbálkoztam bemenni, addig nem is volt gond. Csak hogy belépve a suliba mindenki engem bámult. Marha jó! Igaz ez egy kis iskola. Mind össze 400 tanuló jár ide. A folyosón haladva reméltem hogy találok egy tanárt, vagy titkárságot.

- Hello! Te biztos Izabella vagy! –egy göndör hajú srác rohamozott meg a semmiből. Göndör hajszálai gesztenye barnák voltak és gyönyörű zöld szemekkel párosult a tökéletes látvány. Meg kell hagyni, helyes egy fiú!

- Szia! Inkább csak Bella! –zavartan vigyorogtam és a fülem mögé simítottam egyik kilógó tincsem.