~2.rész

Sziasztook!! köszönöm a komikat :33 meg is hoztam a 2.részt :)) remélem tetszeni fog :)) Minimum 5 komi és jön a kövi rész :)) #A történet nem teljesen olyan lesz mint az Alkonyat! csak nagyon hasonló :))#

- Akkor Bella! –mosolygott a srác. –Én Harry vagyok! –ki emelte a zsebéből a kezét és és felém nyújtotta. Kezet ráztunk majd váratlanul meg is ölelt. Itt mindenki ilyen ölelgetős? Fura volt..
- Segíthetek valamiben? –mint egy kis cserkész.. de komolyan..

- Az jó lenne! Nem tudod hol vehetem át az óra rendem?

- A folyosó végén jobbra van a titkárság! Elkísérlek! –még nagyobb lett az arcán a mosoly és boldogan indult el velem. Hát egy barátom már úgy látom van.. A titkárság ajtajára nagy betűkkel volt kiírva: TITKÁRSÁGI IRODA. Hát ezt lehet magamtól is megtaláltam volna.

Az ajtón belépve egy fekete hajú nőci ült az asztalnál, ahol egy halom papír kupac hevert.

- Izabella! –intett a nő. Hát itt mindenki tudja hogy jövök? York kevés lakossága közt hamar terjed a hír.

- Jó napot! –vissza intettem.

- itt az óra rended és Harry majd el igazít! –fel se nézett az iratokról csak a kezembe nyomott egy lapot amire nyomtatva volt az óra rendem.

- Köszönöm. –már nyugalommal mondtam. Nem lesz itt semmi baj! Harry majd el igazít..

Ki sétáltunk az irodából. Harry egy nagy mosolyt villantott. Remek.. megint beszélni fog..

- Hol lesz az első órád? –mondtam hogy beszélni fog..

- öhm.. Biosz a 3.-épületben. –próbáltam magamból kiszorítani egy csöppnyi mosolyt, kisebb-nagyobb sikerrel.

Erre a mondatomra a körülöttünk ácsorgó 20 ember rögtön rám szegezte a tekintetét.

- Nekem is! Akkor megyünk együtt? –Harry arca derűs volt és vidám.

- Persze! – óvatosan mondtam, mivel mindenki rám meresztette kíváncsi tekintetét. Harry boldogan bolintott, majd magára kapta a dzsekijét. Neki vágtunk a nedves, nyirkos időnek. Harry haját csak úgy fújkálta a szél, mulatságos volt. A hármas épületben világosság és meleg volt, amitől kicsit jobb kedvem lett.

A terem tágas volt, fa padokon ültek a diákok és várták a tanár érkezését. Harry a helyére sietett és intett hogy üljek mellé. Hát jó..

Nem értettem miért bámul mindenki engem.. ebbe a suliba sose jön új gyerek? De azzal együtt Harry-t is bámulták, amit még jobban nem értettem.

- Figyu Harry! Itt mindenki ilyen kíváncsi? –Harry felé fordultam és közömbösen tettem fel a kérdést.

- Nem! –elnevette magát. – Csak azért néznek ennyire mert velem vagy. –ezt úgy mondta mintha akkora híresség lenne..

Meglepődve ráztam meg a fejem és előre fordultam.

Bejött a tanár és elkezdte az órát. A délelőtt többi rész nagyjából ugyan így telt. Igaz nem minden órára Harry-vel mentem. De minden órán volt néhány bátrabb, aki meg kérdezte miért jöttem York-ba. Ezekre a kérdésekre egy „London túl nagy!”-ot válaszoltam. Ezzel szemben York meg túl kicsi… Semmi kedvem nem volt nekik ecsetelni az elmúlt fél évem történetét.

Délben amikor el indultam a menzára Harry csatlakozott hozzám.

Szokása szerint fecseget.. már meg sem lepődtem..

Kettesben ültünk le egy asztalhoz. És továbbra is mindenki minket bámult. Kezdem azt hinni nem Harry a megfelelő ember akivel társalognom kéne.. De jó fej srác! Annak ellenére hogy túl közvetlen.

- És hogy tetszik York? –váratlanul tette fel a kérdést, mert eddig csak a francia óráról csacsogott.

- Hát.. nedves.. –morfondíroztam.

Harry ezen elnevette magát.

Ekkor láttam meg őket először. A menza másik végében ültek, négyen. Beszélgettek, a tálcán ugyan ott volt előttük az ennivalóval, de egy falatot sem ettek belőle. Tüzetesen szemügyre vettem őket. Mivel rám se néztek, így nyugodtan nézhettem őket. Nem kellet félnem hogy a szemem egy másik kíváncsi szempárba ütközik.

Mind a négyüknek fehér volt a bőre. Ennyiben hasonlítottak. Na meg abban hogy eszméletlen helyesek! A négy fiú közül az egyiknek szőke, rövid haja és karamell barna szeme. A másiknak barna, lenyalt haja, és a ruhája meg lehetősen feltűnő, csíkos póló és piros gatya.

A harmadik magasabb volt, és szintén barna hajjal büszkélkedett. Karamell barna szemei és izmos teste, minden lány álmai közé sorolható. Ekkor vettem észre hogy nekik hármójuknak a szeme színe is egyezik, karamell barna. A negyedik. Ő volt a legérdekesebb. Számomra biztos.

Sötétbarna zselézett haja volt, mintha most lépett volna ki egy hajzselé reklámból. Szinte fekete szem párjai csábítóan meredtek a tálcájára.

- Mit nézel? –Harry rekedtes hangon szólalt meg és kezével a szemem előtt integetett.

- Ők meg kik? –levettem a négy srácról a szemem és egyenesen Harry zöld szemeibe néztem.

- A One Direction egy része.. Legalább is régen az volt. –a hangja meg keményedett és érdes lett, már-már keserűség is volt benne.

- Mi? –értetlenül néztem rá. Homlokomat össze ráncolva vártam a magyarázatot.

- Brit fiúbanda, Július elsején oszlott föl. Akkor jöttek ide. –Harry totál le volt törve, és mint ha egy rém mesét kéne elmondania, úgy magyarázott. Ekkor jöttem rá hogy még én is ismerem ezt a fiúbandát. Nagyon híresek voltak. Nem tudtam hogy feloszlott.

- De ők nem öten voltak?

- De.. –még keserűbb, bánkódó lett. És akkor beugrott.. Harry az ötödik.. rá különösen emlékeztem, a göndör haja elég mélybenyomást tud kelteni.

- Oh.. sajnálom! –leszegtem a fejem az asztalra.

Július elsején oszlott fel? Akkor történt a mi családi tragédiánk is.. véletlen egybe esés..

- A szőke hajú Niall Horan, a banda „ír manója” volt –kezével gondolat jeleket rajzolt a levegőbe. – és imád enni –ezt már kicsit nevetve monda. – A csíkos, Louis Tomlinson, mr.móka mester.A mellette üllő srác Liam Payne, a banda szíve. És a srác akit annyira nézel, ő Zayn Malik. Rosszfiús külső és megnyerő tekintet. –Harry a kólás üveget szorongatta a kezében.

- És miért nem vagy velük? –tudom, hogy kíváncsi vagyok.. de ezt tudnom kellett.